„Akkor ő ajánlotta fel, hogy elenged, találjam meg ott a boldogságomat, ahol titokban kutatgatom” - Nyereményjátékunk utolsó nevezője következik. Ma a múltba kalandozunk: Levélírónk 30 év távlatából is elismeréssel adózik egy olyan lány döntése felé, aki elengedte őt.
Éééés.... Mint már jól tudjátok, egész héten a legüdítőbb sztorikat kerestük a Somersby-vel, jövő héten hétfőn pedig értesítjük a nyerteseket!
Sokszáz éve történt... Gondolom, általában derogál mindenkinek „másodhegedűsnek” lenni. Én ezt mégis bevállaltam, talán mert tudtam, egyszer majd lehetek prímás is. Középiskola után a családommal elköltöztünk az ország másik végébe, egy nagyobb városba. Nekem előtte volt egy szakításom (18 és fél évesen ez sokaknál mindennapos, én szeretem a mai napig a stabilitást). Így aztán teljes nyitottsággal vártam az új élményeket. A lakótelepen, ahol laktunk akadtam össze egy lánnyal, kicsit idősebb volt mint én, akivel kölcsönös volt az érdeklődésünk egymás iránt.
Pár hét után kiderült, hogy nem csak én vagyok a képben, van egy régebbi ismeretség is a leányzónál (nevezzük az egyszerűség kedvéért Évának). Éva ezt nem is nagyon titkolta, de persze nem is kérkedett vele, csak elmondta, és azt is hozzá, hogy teljesen megért, ha nem folytatom, de ő egyelőre nem tud dönteni kettőnk között. Eltelt a nyár, egy viszonylagosan kötöttségektől mentes kapcsolatban (ő soha nem kérdezte, hogy miért nem érek rá, ha lemondtam egy randit, én viszont általában tudtam: a másikkal van, ha ő ignorált egy találkozót. DE: ezt az állapotot elfogadtam. Nyár végén ismét költöztünk ... És valahol itt volt nálam a tolerancia vége, hiszen nem nagyon akaródzott 35 kilométert utaznom oda-vissza egy olyan találkozásért, ahol nem én vagyok a főszereplő. Csak ekkor tettem fel Évának a kérdést: tudsz választani? Mert ha nem, akkor nekem kell dönteni. Gondolkodási időt kért. Megadtam. A döntése pedig akkor derült ki, amikor már az elköltözésünk után, már az új lakhelyen keresett meg. Megkaptam őt teljesen, minden feltételtől mentesen. A végjátékhoz tartozik, hogy nem is olyan sokára ismét neki kellett döntenie, ugyanis Ő hamarabb észrevette, hogy nálam már nem ő a NŐ. És akkor ő ajánlotta fel, hogy elenged, találjam meg ott a boldogságomat, ahol titokban kutatgatom. Talán sejthető, ha így, majd harminc év után is visszaemlékszem rá, tisztelem a lépéséért, és valóban nagyon szépnek éreztem akkor is, és most is az együtt töltött időszakot.
