„Aztán kimondta azt, amitől bennrekedt a levegő a tüdőmben: hogy ő nem szerelmes belém” – Levélírónk azt hitte, egy ideális kapcsolatban él, mindenki irigyli a barátnőjéért, és szerencsésnek is érzi magát. Ám egy szép nap a csaj bevallja, hogy érzelmei eléggé flexibilisek, és nem igazán vele tervezi az életét. Bár szereti őt, csak nem úgy. Akkor hogy?
Március elején indult a dolog és még most is ebben élek. Összejöttem egy lánnyal, teljesen véletlenül, de ezeket a körülményeket már nem írnám le, mert arról teljesen beazonosítható azoknak, akik ismernek minket. Egyébként akik ismernek, teljesen ideális párnak gondolnak minket, sokan még irigyelnek is, hogy ilyen nő van mellettem. Persze az ezzel járó szenvedésről már csekély fogalmuk lehet. A lányról annyit elég tudni, hogy 27 éves és rendezvényeken segédkezik, tehát elég dekoratív lány.
Nem vagyok érzelgős típus, de ha úgy gondolom, akkor igenis ki merem mondani, azt hogy „Szeretlek”. Ki is mondtam, … de egyszer sem mondta vissza, csak mosolygott. Azt hittem eleinte, pusztán figyelmetlenségről van szó. Aztán jöttek a napokra történő eltűnések. Pár hete volt egy komoly beszélgetésünk, ahol megmondtam neki, hogy nem tetszik nekem ez. És úgy érzem, mintha már az elejétől futókalandnak könyvelne el, noha ilyenről nem volt szó. (Igaz, tartós kapcsolatról sem, de tény, hogy abban éltünk). Aztán kimondta azt, amitől bennrekedt a levegő a tüdőmben: hogy ő nem szerelmes belém. Szeret, de nem úgy, nem mélyen, (akkor hogy???). és ő még nem tudja kimondani ezt, még korai… és nem velem tervezi az élete fennmaradó részét eltölteni. Ja, ezt azután mondta, hogy bemutattam az összes barátomnak, a szüleimnek, munkatársaimnak, mellesleg elég szépen együtt vagyunk március óta. És ezt mind szó nélkül hagyta. A vallomása óta nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy: ha így megmondta, hogy nem velem akar hosszú távú viszonyt, akkor mikor jön el a vége? Mikor várható? Egyszer csak, mondjuk holnap délben, bejelenti, csomagol és lelép? Hát ebben nem akarok élni …. Meghülyített ez a nő. Azóta én is úgy érzem, próbaidőn vagyok, és ez mindent megmérgezett. Májusban közös nyaralást terveztünk júliusra, és hát nem tudom, mi lesz belőle, lesz-e valami - ha rajtam múlik, semmi. Mert én nem tudnék ezek után önfeledten tovább játszani vele, mintha semmi sem történt volna. Azt hittem, egy kapcsolat kölcsönös dolog, én azóta más nőre rá se nézek, teljesen kitöltötte az életem. Arra nem is gondoltam, hogy nem szeret. És most is együtt vagyunk, de bennem már nem él úgy, mint korábban. Jó, rájött, hogy nem szeret… És nem kellett volna ezt az elején elmondani nekem? Vagy közben jött rá? Azóta nem hűvös velem, olyan, mintha semmi se történt volna, és ez bánt igazán. Lehetnék én az, aki lepattan, talán ezt is várja, bár nem tudom. Ha vannak is vele kapcsolatban negatív gondolataim, próbálom nem érzékeltetni. Nem hiszem, hogy ez a részéről tisztességes játszma lenne.
