Sziasztok. Előre szólok, hogy csapongani fogok, ezért elnézést kérek, de máshogy nem megy. Sokáig teljesen ki voltam ábrándulva a nőkből… Mindezt nagyban támogatta az a műsor is, hogy az egyik barátomnak két rossz házasságát is figyelemmel kísérhettem végig. Ő 38 éves most. 32 évesen nősült meg először, 33 évesen elvált, az asszonynak volt egy gyereke, akit a pasi szeretett is. Az anyóst már kevésbé szerette és ez az érzés kölcsönös volt. A feleség a váláskor jóformán lerabolta, és annyit elárulok még, hogy az anyuka szerezte neki azt a kiváló ügyvédet. Aztán teltek az évek, és 35 évesen újra megnősült: a csaj szakasztott olyan volt, mint az előző, a beszéde, a stílusa, az alkata, de még a járása is.

Na, mi lett kb. egy év múlva? Igen, válás. De ezúttal legalább a második versenyző nem vitt el tőle semmit. Szerintem már nem volt mit. A csávó azóta egy apró lukban él. Nagyon csúnyán elbánt vele két nőnemű is. Azóta sokat beszéltünk erről és amikor megmondtam neki, hogy szerintem egy nagy marha, egy lúzer, akkor azt mondta, hogy: újra megtenné… újra és újra, mert ő akar egy családot és rengeteg gyereket. Ja, és tudatában van annak, hogy hülyeségeket csinál. Ezt az abszurd lelkesedést nem sikerült velem megértetni, sem átragasztani rám. Oké, hogy családvágy meg gyerek, meg a rendes nő keresése, de miért kell vakon elvennie mindenkit azonnal? Miért nem adnak maguknak egy kis időt, míg teljesen megismerik egymást? Ami engem illet, nem csak emiatt a sztori miatt, hanem egyéb csalódások miatt is félek egy tartós kapcsolattól. Eddig nálam a leghosszabb 2 év volt (most 36 éves vagyok), a legrövidebb azt hiszem 3 vagy 4 hónap és munkahelyi kapcsolat. Február óta nem volt senkim, egészen mostanáig, ugyanis 3 hete van egy nagyon kedves barátnőm. Nem tudom, ki mennyire hisz az asztrológiában – és most nem a női site-ok napi horoszkópjára gondolok. Egy barátom tanácsára elmentem egyhez, nem is került sokba. Érdekes módon a múltammal kezdte és több dolog stimmelt, mint nem. Ekkor már elkezdtem figyelni. Honnan tudhatta, ha akkor találkoztunk először? Akkor csak valahonnan kiolvasta. Mindegy: többek között, teljesen magától azt is elmondta, hogy akivel most együtt vagyok… nem ő az igazi. Most erre mit lehet mondani? Vagy komolyan veszi az ember vagy nem. Otthon mellékesen megemlítettem mindezt a hölgynek (csak úgy elejtettem, amikor kérdezte, hol jártam – nem tudtam, hogy balhé lesz belőle). Ő egy kicsit molett (én ezt a típust szeretem) és erősen dolgozik benne egy kis önbizalomhiány, pedig nem lenne rá oka: azt mondta, biztos ezzel a hülye szöveggel akarom lerázni. De ez nem igaz. Hiába győzködtem, most is azt hiszi, hogy le akarom rázni.