Sziasztok! Ahogy a korábbi bejegyzéseket figyeltem, a részletes és olykor szaftos posztokat szeretik az olvasók, amiben sok személyes adat van, - én nem szeretnék ezzel szolgálni, így próbálok elváltoztatni pár valódi infót, (ettől még érthető lesz) mert nem szeretném, ha a párom magára ismerne: az semmit se lendítene az ügyön. Három éve vagyok együtt a párommal, legyen Dani. 27 éves. Én vele egyidős vagyok. Nem tudom, ez mennyire általános gondolkodás, de én úgy vagyok vele, hogy az ember érzi, ha azzal, akivel együtt van, kellően össze van már hangolva a gyerekvállaláshoz. (Vagy csak azt hiszi).

Minden apró hülyesége ellenére is szeretem őt, mert nekem is megvannak a magam dolgai, de kinek nincsenek? Annak, aki nem él. Mindig lehet rá számítani, a szülei tünemények stb. ha elmegy valahova, bejelenti mikor megy és mikor jön. Amikor a gyerek-témát először szóba hoztam, azt mondta, majd meglátjuk „még korai”… Amikor nem láttuk meg, megint szóba hoztam, és azt mondta: „nézz rám, el tudsz engem képzelni apaként? Nem vagyok apatípus, nem állna jól ez a szerep”. Azt is bevallotta, hogy nem alakult ki benne a gyerek iránti felelősségtudat. És egyelőre nem fér bele az életébe. Megnyugtatott, hogy még kialakulhat. Ez szerintem csak amolyan pasi-pánik, sokan gondolják így, aztán ha világra jön a gyerek, minden megy simán magától, kialakul és működik, gyakorlat közben. Persze olyan is van, hogy egy pasi belemegy, de később mégis rossz lesz. Egy példa a felelősségvállalására: egy haverja rábeszélte egy kiskutyára, ingyen van, ad hozzá kaját is egy darabig. Tök jól hangzik, minden. Van egy kis kertünk, ott el lesz. Oké, kiskutya érkezik, Daninak két hétig izgalmas az ügy, utána nem foglalkozik vele nagyon. A kutya közben kicsit felnő… és mivel Dani nem törődött vele, nekem kellett etetnem, foglalkozni vele stb. ez ma is így van. Oké, hogy a kutya-gyerek párhuzam nem túl elegáns, de ez volt, ezt láttam, nem tudok másra gondolni. Ha a kutya este teszi a dolgát és ugat, hát arra nagyon ki tud borulni… Ha idegesít a kutya, minek kellett? Mit gondoltál, majd megbeszéled vele, hogy csak akkor ugass kiskutyám, ha elmegyek otthonról?? Tehát, ha ő azt gondolja, hogy nem kell nekünk se kutya, se macska, se gyerek, akkor valahogy értem az okát… Beleugrani egy új témába izgalmas, de a vele járó problémák, kötelezettségek már nem túl érdekesek. Más: tavaly megbeszéltük, hogy idén felújításra kéne a pénz. Erre ő vett magának a napokban egy motort, minden előzetes megbeszélés nélkül. Amikor legutóbb szóba hoztam a gyerek-témát (kicsit letörve, feladva, belenyugodva) azt mondta, biztos velem van a baj, hogy nem tudok szabadulni a gondolattól… Ezen bedühödtem. Azt mondta, nyugi, csak viccelt és én vagyok az alulművelt, hogy nem értem az iróniát. (Értem én, csakhogy ez nem az volt.) Ez történt eddig. Nem várok én gyűrűt, meg könnyes leánykérést. Nem tudom, hagyjam a témát, vagy próbálkozzak még vele… Mert az időm csak telik, és ha azon múlik, hogy egy másik emberrel ismerkedjek meg a gyerek iránti pofátlan vágyam miatt, akkor el fogok gondolkodni róla. Üdv: W.