Vajon tartozik esküvői meghívóval a menyasszony az ex-pasija felé? Levélírónk nem azon akadt ki, hogy a volt barátnője férjhez megy, hanem azon, hogy az ő esküvői meghívója elkallódott a postán… Vagy fel sem adták. Azt sem érti, hogyha nem akarták meghívni, akkor az örömanya miért harangozta be neki az eseményt?
Először is elnézést kérek, hogy kicsit elkanyarodok a szokásos témáktól, mert nem egy folyamatában lévő kapcsolatot tárnék fel, hanem egy számomra rosszul eső húzást. Sajnos annyira bennem van, hogy muszáj kiírnom magamból... 3 évig jártam egy lánnyal, aki most 27 éves: harmonikus kapcsolat volt, együtt nyaralás, és amikor közös megegyezéssel szétmentünk, megmaradt a baráti viszony. Ugyanúgy beszélgettünk, tartottuk a kapcsolatot, mint amikor még jártunk. A jó viszony az anyjára is vonatkozott, aki mindig is kedvelt engem.
Márciusban – másfél évvel a szakításunk után – váltottam utoljára levelet az anyjával és örömmel újságolta, hogy a lánya a nyáron férjhez megy, még nem tudja mikor. Őszintén örültem. Ekkor még eszembe sem jutott, hogy nem leszek rajta a meghívottak listáján, sőt, még egy értesítő e-mailt sem kapok, egyszerűen a facebook-on láttam meg a napokban, egészen véletlenül, hogy feltöltötte az esküvői képeket… Nagyon rosszul esett, hogy semmibe vagyok véve, és annak a baráti kapcsolatnak, ami az anyjához és lányához fűzött most már vége. Azért fura, mert a szakításunkat követő nyáron a jó viszony annyira megmaradt, hogy meghívtak a nyaralójukba egy hétvégére – pontosabban azon a nyáron több hétvégére is. Bent éreztem magam a családban, újra, mintha misem történt volna. Kedélyesen elvoltam a lánnyal meg az anyjával. A lánnyal kettesben voltunk, akár össze is jöhettünk volna, de egyikünk sem akarta, én nem próbálkoztam, ahogy ő sem. Ennek legfőbb oka, hogy akkor már megvolt az a pasi, akivel most összekötötte az életét. Engem nem az bánt, hogy már nem tudom visszaszerezni – mert nem is akarom – csak az, hogy ennyire semmibe vett a család, akikkel eddig jóban voltam. Mióta megláttam a fotókat azóta nem beszéltünk még. Nem tudom, hogy azért jelezzem-e nekik, hogy kissé neheztelek rájuk, és ez nem volt túl elegáns húzás, vagy hagyjam az egészet és ne keressem őket, ha ők sem engem? Nem bánnám, ha legalább a barátság megmaradna. De: ha úgysem akartak meghívni, akkor az anyja márciusban miért újságolta el az egészet? Miért nem csináltak belőle titkot? Vagy azt hitték, úgysem érdekel? Ennyit se számítok már? Lehet, hogy a lánya javasolta, hogy engem talán nem kéne meghívni, nem tudom. A baráti kapcsolatot féltem, kizárólag, ugyanis ha hívtak volna, akkor a barátnőmmel mentem volna, nem egyedül…
