Levélírónk boldogságát csak a párja hatalmas bizonyítási vágya árnyékolja be, és az, hogy a srác mindent túlgörcsöl. Minden erőfeszítés, amit a kapcsolat érdekében tesz, inkább csak leépíti azt. Ettől függetlenül a lány úgy érzi, megtalálta az igazit, csak ne kapna ennyi ajándékot, és a srác is járhatna kevesebbet gyúrni.
Sziasztok! A neten ismertem meg ezt a fiút és három hónapig tartó, (folyamatos, napi szinten) levelezés után végre találkoztunk. Annyit elmondanék, hogy ezek a levélváltások folyamatosan váltak egyre belsőségesebbé és lassan a szavakon keresztül is teljesen láttam és értettem őt. Ez egy kicsit visszariasztott eleinte, hiszen valakinek a szavaiba és a fotójába beleszeretni, minden személyes találkozó nélkül, még a net-kapcsolat kategória, de én nem ilyet kerestem. Ő egy visszafogott, kissé önbizalom hiányos ember, a fotóján is alig látszott belőle valami. Ellenben az első találkozót ő javasolta.
Megtörtént, sokat beszélgettünk, és ő élőben is ugyanolyannak tűnt, mint amikor leveleztünk. Sokat nevettünk és sok új közös témát is találtunk. Másnap elmondta, hogy amióta velem találkozott, végig én járok a fejében, és erre én is elmondtam, hogy ez kölcsönös: én is sokat gondolok rá. Hamarosan lefeküdtünk egymással, ami szintén tökéletes volt. Egymásra találtunk, együtt voltunk. Most már a valóságban is beleolvadtunk egymás hétköznapjaiba, nem csak a neten keresztül. Ez a kapcsolat már több, mint 10 hónapja tart. Boldog vagyok, mert úgy érzem, megtaláltam az igazit, de pár hónapja elkezdett fura szokásokat felvenni. Azt veszem észre rajta, hogy hatalmas bizonyítási vágy dolgozik benne: heti 4 alkalommal jár konditerembe, meg szinte minden találkozónkra hoz valami apróságot nekem… Ha találkozunk nála, és én azt mondom neki, most már mennem kell, mert késő van és holnap munka, akkor elszomorodik, és alkudozni kezd, hogy menjek tőle dolgozni. Amikor egyszer felvetette, hogy költözzek hozzá és én nemet mondtam, kicsit elvörösödött a feje, nem tudom, a dühtől vagy a visszautasítástól. Korábban azt is elmondta nekem, hogy 1 éve nincs nője, és az exe elég csúnyán átverte. Kezdtem érteni, hogy mindez azért van, mert nem szeretne elveszteni. Aztán legalább napi 3x felhív, úgy, hogy tudja, este úgyis találkozunk. De nekem ő így jó, nem várok el tőle semmit, így szeretem, ahogy van, nem kell megfelelni nekem még jobban, mert ezzel a görcsös magához láncolással és állandó kontrollal inkább eltaszítana a jövőben.
