„Mindkettőnket felkavartak a levélváltások, álmatlan éjszakáink vannak. Hogy hogyan tovább, nem tudom – feltámad a múlt: annak idején a srác a bulit és a piát választotta a kapcsolat helyett, és Levélírónk most döbben rá, hogy még 10 év szakítás után is szereti az exét.
Kedves Olvasó! Az én történetem elég érdekes és nem mindennapi. Szeretném megosztani valakivel és érdekelne a vélemény, mit tegyek, nincs kivel megbeszélnem. Megismerkedtem egy sráccal (2000-ben), nevezzük Tominak, ő akkor volt majdnem 20 éves, én Anna, majdnem 18 éves. Már ismertük egymást előtte, pár évig csak barátkoztunk. Nekem már volt előtte egy pasim, neki még senki. Nagyon nagy szerelem (volt). Első voltam neki mindenben. Gyereket akartunk és én feleség lenni, tudtam, ő a nagy ő. Majdnem 2 évvel később ő rossz útra tévedt: jött az ivászat, füvezés, buli.
Szakított velem 2002-ben, de nem szakadtunk el teljesen egymástól. 3 évig nem bírtam férfire nézni, teljesen belebetegedtem. 4 évvel a szakítás után már túl voltam rajta, és egy srác érdekelt a fősuliról. Ekkor betoppant az életembe, 3 hónapig találkozgattunk, csak sex persze, és más nem történt. Akkor mondtam meg neki, hogy szeretek valakit és eltűnt az életemből, de addig mindig összefutottunk, néha beszéltünk. A sráccal összejöttem, 2006 karácsonya előtt, ő akkor volt 20 éves (Gábor) én 24 éves. Azóta eltelt pár év és most együtt élünk, bár már nem túl jó a kapcsolat. Most ő 26, én 30 éves vagyok. Pár napja megköszöntöttem Tomit, nem tudom, csak úgy jött: 32 éves lett. Elkezdtünk levelezni, és sok minden kiderült. Ő is szenvedett miattam, úgy mint én. Bocsánatot kért, hogy a múltban oly sokat bántott és sajnálja. Éreztem a leveleiben a vágyat, és azt, hogy megvan még a tűz a szívében irántam. Az ő kapcsolata is rossz, érezhetően szenved, és nem tagadta, nincs családja és a barátnőjével nem akar semmi komolyat, legalábbis, ahogy beszél róla. Most jöttem rá, hogy még 10 év szakítás után is szeretem és az évek során szinte hetente gondoltam rá, vagy volt, hogy álmodtam is róla. A mostani párom is szeretem, szerelemmel, de Tomit jobban. Mikor fiatalok voltunk, úgy váltunk el, hogy mindegyikünk élje az életét és felnőttként meglátjuk, talán újrakezdjük - ezt ő mondta akkor. Nem tudom, mi lesz, 200 km választ el azóta tőle és mint egy tini úgy várom a leveleit, mikor ír. Szóba került, hogy találkozunk, tartok tőle a nyakába borulnék, vagy kölcsönösen. Érzem, ő is szeretne látni, de ő is pont ettől tart. Mindkettőnket felkavartak a levélváltások, álmatlan éjszakáink vannak. Hogy hogyan tovább, nem tudom… Talán eljött az idő az újrakezdésre…? Vagy felejtsem el…? A mostani párommal nincs jövőm, az biztos. Bután hangzik, de érzem, hogy a lelkünk találkozik. Te mit tennél a helyemben?
