„A harmadik randin kicsit mindketten be is csíptünk, de még így is jó volt, legfeljebb csak bátrabbak lettünk” – a hölgy már éppen feladta volna a reményt, amikor a tanár úr megkaparintotta magának. Levélírónk újra 20 évesnek érezte magát, és álmodni sem merte, hogy még ilyen élményben lehet része az életben.
És ahogyan ígértük, ezen a héten játszunk is egy kicsit, amivel páros belépőket nyerhettek a "Csak a szerelem számít" című film október 18.-i budapesti premierjére. Ma, szerdán és csütörtökön is 1-1 kérdést teszünk fel nektek a filmmel kapcsolatban, amire a helyes választ a jatek@csajokespasik.hu címre kell elküldenetek a nevetekkel együtt. Vasárnap este sorsolunk!
A mai kérdés:
Melyik filmjéért kapott Oscar-díjat Susanne Bier?
Puskázni ér, egy kis segítséget itt találtok: http://www.facebook.com/CsakaSzerelemSzamit
Ahogy látom, főleg fiatalok írnak ide, de én sem tekintem magam még vénnek… 43 éves vagyok, szerintem még beférek a fiatalos kategóriába. Szóval: egyszer már elváltam és nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy nekem nem kell senki, egyedülálló vaslédi leszek. Azóta 2 kapcsolatom volt, de egyik sem tartott sokáig… Aztán sokat beszélgettem korombeli kollégákkal és barátnőkkel, akik már belevágtak a netes társkeresők világába, és jártasabbak voltak bennük, mint én. Hát, én is regisztráltam… és vártam. Úgy voltam vele, hogy én nem írok senkinek, és titkon reméltem, nekem sem írnak, mert akkor nem kell találkoznom senkivel.
Kint van a fotóm, az adataim, minden, akinek ilyen nő kell, majd ír. Én nem fogok kezdeményezni (nem mertem). Nézegettem mások adatlapját, de itt meg is rekedt a történet. Aztán rám írt egy 48 éves úriember, akivel hosszas levelezést folytattam. Egy idő után ő javasolta, hogy szívesen megismerne 3D-ben is. Találkoztunk. Az első randevú nagyon jól sikerült, hazafelé reményekkel telve lebegtem. De aztán semmi. 3 napig nem is jön tőle levél. Csalódott voltam, biztos én baltáztam el valamit… Aztán én írtam neki, annyit, hogy mikor találkozunk legközelebb, illetve mi az oka a hallgatásnak? Remélem, semmi baja. Erre (1 órán belüli válasz) azt írta, hogy úgy érezte, nem érdeklődöm iránta, ezért nem is akart „zaklatni”. Nem tudom, miből jutott erre a következtetésre, talán abból, hogy én nem voltam túl beszédes a randin - persze, hogy ezt vonja le egy férfi. Megírtam neki – írásban bátrabb vagyok – hogy teljesen félreértett. Azt írta, hogy ő attól félt, hogy a sok panaszkodásával elriasztott és nem festette magáról a trendi és magabiztos férfi képét. De én nem is ilyet kerestem! Igazából nem untatott, elmesélte, hogy tanár, és évekkel ezelőtt majdnem fejest ugrott a házasságba, de végül a hölgy lépett vissza, ő pedig azt hitte, kiöregedett már az ilyesmiből, és meg lesz ő egyedül is. A második randi ugyanott zajlott, ahol az első. Most beszédesebbnek éreztem magam. A harmadik randin kicsit mindketten be is csíptünk, de még így is jó volt, legfeljebb csak bátrabbak lettünk. Az a hely, ahova a találkozókat szerveztük, a törzshelyünkké vált, el is neveztük annak. Még együtt vagyunk, és ez már kb. egy éve így van. Én nem reméltem, hogy még részem lehet ilyesmiben és újra 20 évesnek érezhetem magam. Nagyon sok kedvességet kaptam tőle, és kapok is, mind a mai napig.
