„Szerinte az impotenciája mögött a munkahelyi stressz áll, és a túl sok hajnalozás. Szerintem a rendszeres hétvégi piálás is” - a pasi az utóbbi időben egyre gyakrabban mond csődöt az ágyban, és még a barátnője segítségét is agresszíven hárítja el. A szakítás mellett döntenek, de amikor a csaj már egy új szerzeménnyel fut, az ex meggondolja magát és vissza akarja szerezni őt. Akár erőszakkal.
Sziasztok! Érdekelne pár vélemény… Négy évig voltam együtt a barátommal. Ő 32, én 28. Az utóbbi egy évben azt vettem észre, hogy ő egyre többször mond csődöt az ágyban. Állítólag pedig nagyon is kíván engem, de amikor látom, hogy ő nem „harcra kész”, nekem is elmegy a kedvem az egésztől. Nem tehetek róla. Próbáltam vele megértő lenni, de csak annyit értem el vele, hogy agresszíven lépett fel velem szemben, hogy ne anyáskodjak, és ne foglalkozzak vele, majd ő megoldja. Igen ám, de ez egy olyan dolog, amiben én is érintett vagyok, úgyhogy nem kell a kioktatás, mert az egész csak arról szól, hogy férfiúi minőségében lett megsértve, és neki ne segítsen senki, nem szorul rá, az igazi férfi egyedül nyalogatja a sebeit. Szerettem volna segíteni neki.
Szerinte az impotenciája mögött a munkahelyi stressz áll, és a túl sok hajnalozás. Szerintem a rendszeres hétvégi piálás is, és az is, hogy már nem kíván, és ezt magának sem meri bevallani. Ugyanis annak idején sokat harcolt értem és nagyon büszke volt rám, hogy mellette vagyok. A nyár közepén kijelentette, hogy szakítani akar. Nem volt ellenvetésem. Nekem úgy tűnt, megoldottnak tekinti a dolgokat, és minden ment tovább, mint addig. Eljöttem tőle, hazaköltöztem. Aztán azzal állt elő, hogy mégse szakítsunk, mert szeret. Én pedig már lélekben elhatárolódtam tőle, meg is mondtam, hogy részemről érzelem már nincs. Nem akar szakítani és mindenért engem hibáztatott. Szintén ebben az időben történt, hogy összejöttem egy másik férfival… Mivel lezártnak tekintem azt a négy éves kapcsolatot, lelkifurdalás nélkül mentem bele az újba. Ám ő még mindig azzal jön, hogy vissza akar kapni. Azt mondta, rendbe fog jönni a probléma, elment orvoshoz, úgyhogy rajta van a dolgon, …és kezdjük újra. Mondom, nem az intim problémája zavar, azt együtt is megoldottuk volna, hanem az érzelmi bizonytalanság. Erre természetesen megígérte, hogy figyelmesebb lesz velem. Amikor visszautasítottam a ki tudja hányadik próbálkozását, kitört belőle, hogy ha nem állok szóba vele, egyszer, amikor hazafele tartok, elkap és megver – (ezzel akar visszahódítani? szép, nem?). Kitartása nem változott: már lezártam mindent, alig van nála egy-két cuccom, és még mindig nem adta fel. Igazából ez a beígért megverés józanított ki, előtte talán lett volna kevés esélye, de így... Belegondoltam, ha ilyen hajlamai vannak, engem csak egyszer üthet meg. Sosem értettem azokat a nőket, akik a rendszeres terror alatt mégis megmaradnak ugyanannál az állatnál. Ő többször bocsánatot kért, azt mondta, nem tudta, mit beszél, és csak azért „fenyegetett meg, de nem komolyan”, mert nagyon szeretné, ha minden a régi lenne. Könyörög, hogy menjek vissza hozzá, de nem tudom… Adjak neki még egy esélyt? Jelen pillanatban csavarni lehet belőle a feszültséget, és nem tudom, mit csináljak. Az lenne a legjobb, ha találna magának más nőt.
