Levélírónk már számtalan alkalommal végighallgatta, ahogy a pasija az ex-nőjével turbékolva telefonál. Néha szeretne ráüvölteni, hogy ne legyen már ilyen negédes azzal a nővel, hiszen mégis csak az exe – de ebből csak balhé lenne. Egyre jobban zavarban érzi magát. Nem mozog otthonosan ebben a kapcsolatban, ahogy a pasi családjában sem.
Van egy helyzet, amiben nehezen tudok most tisztán látni. Kb. 1 éve vagyunk együtt. Én sosem voltam féltékeny típus, ahogy ő sem, nem is adtunk rá egymásnak okot. Nem ellenőrizgettük egymást soha. Ő az exével huzamosabb időt töltött el, pontosan 7 évet és gyakran gondolkodom ezen: vajon csak idő kérdése, hogy visszatérjen a jelenleg is egyedül élő nőhöz? Mert elég sokat beszél róla, több közös emléket pakolt ki nálam, mint amennyi nekünk eddig összesen létezik.
Ezeket aztán nézegessem, porolgassam, kerülgessem. Még most is tartják a kapcsolatot, de baráti szinten. Naponta beszélnek. Jobban ismerik egymást, könnyen lehet, hogy egyszer csak rájönnek, hülyeség volt szétmenni, én lapát, és ezerrel az újrakezdés. Annyit tudok, hogy közös megegyezéssel váltak el, és az a csaj 5 évvel fiatalabb nála és nálam is. A pasi jelenleg nálam lakik és lekopogom, de boldogok vagyunk. Csak ez a féltékenység ne lenne részemről, ami persze, lehet, hogy alaptalan para. Mi ez az 1 év a 7-hez képest? Aztán a párom bevitt a családi életébe, be lettem mutatva anyunak-apunak, még egy hétvégét is náluk tölthettem, aztán együttnyaralásra is sor került, az is jó volt… Csak az a gáz, hogy 7 éven át más nőt vitt ebbe a családba, akit már azóta, gondolom megszerettek, jobban ismertek és elkönyveltek családtagnak… és most itt vagyok én. Nem tudnak hova tenni. „Az új nője” Emiatt néha elég kínosan érzem náluk magamat. Hülye kérdés, de: miből lehet kitapasztalni, hogy ez vajon hosszú lesz vagy csak időtöltés vagyok neki? A másik dolog meg az, hogy amikor telefonon beszél az ex-csajával, olyan, mintha egyik sem akarná lerakni, néha érzelmesen beszélnek, a fülem hallatára, el se vonul… vigasztalja, ajnározza és ez nekem nagyon kellemetlen. De azt mégsem mondhatom neki, hogy kevésbé legyen kedves a volt nővel és beszéljen vele ritkábban – mert ez megint nem vezetne sehová és csak mérgezném a dolgot. Minden rossz szándék nélkül néha rá tudnék üvölteni ezért. Oké a hét év, de nekem is vannak érzéseim. Legalább menjen ki a lakásómból ha vele beszél. Nem tudom, mi lenne a megoldás. Ha szóba hozom, az is baj, ha nem hozom, az is baj.
