„A liftméretű ruhásszekrénynek a beltartalmi összértéke fedezte volna a magyar államadósságot. Nem tudom, mennyire egérmentes, de pagoda-szagú” – au pair-nek lenni nem laza kaland, de ha még a háziak is megnehezítik a szegény magyar lány sorsát, akkor a kéjutazásból a legbizarrabb kabaré válhat. Talán a hónap legmulatságosabb sztoriját kaptuk hét indítónak. Olaszország, őrült feleség, drága ruhák, egerek, erotikus zsír és egy jóképű olasz. Jó szórakozást!
Az eleje nem fog nagyon a témába vágni, de hangulatkeltésnek leírom. Au pair voltam egy olasz családnál, egy kellemes olasz városkában, annak is az egyik elit negyedében. Mindig is imádtam az olaszokat és az olaszos életet, sokáig tanultam olaszul is. Pont kínálkozott egy lehetőség. Kimentem hát ehhez a családhoz. Az anya csak az első 3 napban volt velem normális, utána olyanokat is elvárt tőlem, ami egy au pair-nek nem igazán a feladata (mosás, főzés, takarítás, nem kis tételben) és amikor ezt zokon mertem venni és meg mertem említeni neki, hívta a férjét, hogy szemtelenkedik a külföldi „cseléd”. Mert annak éreztem magam, heti egy szabadnap, de úgy, hogy ha szükség van rám, akkor sztornó, és bárhonnan bármikor visszarendelhetnek.
Egyáltalán nem éreztem magam családtagnak, ahogy az elején még elképzeltem. De legalább a szobám egy szép dűlőre nézett. Csak az első napokban vittek el ide-oda, mutogatták a nevezetességeket, de a városnézést is szépen összekötötték egy nagybevásárlással, persze hogy nem miattam álltak ki a Roverrel a garázsból. Csak az asszonyt gyűlöltem, ő végig az olcsó külföldi csicskát látta bennem. Két gyerekük volt. A gyerekeik aranyosak voltak. A férj normális volt, de az asszony nagyon uralta, mindig az volt, amit a dáma akart. Szerintem az asszony zakkant is volt kicsit, vagy csak piás, vagy egyszerűen csak hajtotta a 40 felé kanyarodó olasz nők drámai temperamentuma. Tudjátok, aki csak divatból szenved mindentől, mert jól áll neki, ha kényes és ideges és semmi sem jó neki, ahogy van.
Ősszel beköltöztek az egerek, az asszony meg annyira fél tőlük, hogy kiment a házból és beült az autóba. Aztán a férj nagy nehezen kiimádkozta onnan. Azonnal mérgeket hozatott, meg egérfogót, és elektromos patkányriasztót. De valahogy olyan csalafinták az olasz egerek, hogy simán kiették a kaját a fogóból, akármilyen érzékenyre is voltak állítva, néha el-elsült egy az éjszakában, de nem fogott semmit. Na, kinek a feladata volt a mérgek és a fogók elhelyezése? Igen, az enyém. Szerencsére nem félek az egértől, de nem is a kedvenc állatom. A nő néha ok nélküli vitákat robbantott a férjével, aki szegény menekült előle. Nagyon sajnáltam.
Igazi punetti volt. Nagyon sok, szép és ritka olasz káromkodást megtanultam tőle, de mást nem nagyon. Egyik reggel iszonyatos szantálszagra lettem figyelmes. Megint megyek az emeletre. Benézek az asszonyhoz. Hát látom, hogy a szekrényajtó előtt füstöl valami. Hat darab füstölő pálcika parázslott a ruhásszekrény előtt. Lemegyek a konyhában teázgató asszonyhoz és finoman megkérdem, van-e tudomása a szekrény előtt zajló buddhista szertartásról. Azt mondta, teljesen természetes arccal, hogy igen, ő rakta oda őket. - És miért? – kérdem. Hát azért, hogy az egerek biztos érzékenyek a füstre, így nem mennek be a szekrényébe és nem rágják meg a drága, egyedi tervezésű ruháit. Majdnem hangosan felröhögtem és csak azt nem mondtam neki, hogy: „Na de nagysága, lehet, hogy egy műveletlen magyar parasztlány vagyok, de az csak egy kib*szott egér, nem pedig démon, aki majd elszalad a füstölődtől!” Egyébként annak a liftméretű ruhásszekrénynek a beltartalmi összértéke fedezte volna a magyar államadósságot : D Nem tudom, mennyire egérmentes, de pagoda-szagú.
Néha vendégek jöttek, akkor segédkeztem. Néha a férj barátai, néha a nőé. És el is értem a lényeghez: a férjnek volt egy helyes öccse, aki legalább heti két alkalommal átjött. 34 éves volt, gyönyörű fekete szem, fekete, enyhén göndör haj, ragyogó mosoly… mindehhez kellemesen vékony testalkat. Pont az esetem. Ilyesmiről fantáziáltam 14 évesen és most tessék, itt áll előttem. Jóképű a fiatalember, néha teljesen bele tudtam feledkezni, amikor megláttam őt. Egyszer hozta a nőjét is, és ez engem csak abból a szempontból vidámított fel, hogy megtudtam, szereti az olaszos alkatú nőket. Merthogy akkor sem voltam éppen sovány, persze bálna sem… A barátnője viszont alkatilag hozzám hasonló volt: erotikus zsír, a testen arányosan eloszlott fölösleg, mondjunk teltkarcsút.
Egyszer amikor egy egész hétvégére elhúzott a család, az öcsi (nő nélkül) vigyázott a házra, mert ha egyedül maradna ez a szemét magyar jány, még felpróbálná az úrnő drága ruháit és a tükör előtt illegetné bennük magát, ha nem figyeli valaki. A fiúval sokat beszélgettünk és nevetgéltünk, még fürödtünk is a medencében együtt. De nem volt semmi, hiszen ott volt a barátnője. Nagyon rendes volt. És itt oszlatnám szét a sztereotípiát, miszerint az olasz csődör minden nőt megizél, és nem hűséges, csak az alkalom kell neki. Én is azt hittem, hogy az olasz pasik fehér farmerben, zokni nélküli papucscipős, gáz nyaksálban, tenyérnyi napszemüveggel az arcukban, hátra nyalt hajjal Vespáról füttyögnek, de egy ilyet sem láttam, pedig azért mászkáltam. Ugye, az olasz fiúk minden nőt imádnak… téged, meg téged, meg a következőt, …de nem tudom, nála is meg van-e ez a nemzeti gén, valahol mélyen.
Ennyi volt. Ezt követően találkoztunk még párszor, végül karácsony előtt hazajöttem. Eltelt egy év. Most, a napokban írt egy e-mailt. Kellemes meglepetés volt annyi idő után… Majd Skype-oltunk. Megtudtam, hogy már nincs meg a barátnője. Nem rég hagyta ott. Tehát azért keresett, ilyen hosszú idő után, mert lehetne valami? – gondoltam.
És látni akar. Éreztem én, amikor sokat voltunk kint együtt, hogy szimpatikus vagyok neki. Sok minden felmerült, hogy hogyan s miképpen találkozhatnánk, de még nem döntöttük el. Mert nem tudom, mi lenne a jobb: én menjek ki, vagy őt hívjam ide? És kinek volt már tapasztalata az olasz pasikkal? Az is meglep, hogy közel 1 évig semmit nem hallok róla, aztán egyszer csak itt van. (És pont én? Nincs elég nő náluk?) Nagyon felkavart, mert nagyon szeretném látni. De azért teljesen laza sem vagyok.
