Sziasztok! Akkor én folytatnám a panaszfalat. Nem rég óta olvasom a blogot, és rájöttem, nekem is lenne mit írni ide. Következzen most az én problémám. Egy elég felelőtlen csajjal próbálkozom mostanában, aki teljesen belefeledkezett a saját maga által kialakított kis világába, ami, valljuk be, nem túl reális. 28 éves a „kiscsaj”. Nagyon ad magára, divatosnak tűnő ruhákat hord, vagyis inkább úgy válogatja össze az outlet-ek, a turkálók meg a kínaik kínálatát, hogy az összbenyomás okés legyen. És a lelke… az a másik: egyszer megkértem őt, hogy adjon fel nekem egy kis csomagot, mert amerre hazajárok, addigra már zárva lesz a posta. Elég fontos lenne. Azt mondta oké, persze.

Két hét múlva, amikor felmegyek hozzá, hát a cucc ott van még nála. Szóvá merem tenni, hogy megkértem valamire, mondtam is, hogy fontos, te meg lesz*rod. Válasz: vállvonás. Majd: biztos nem élet-halál kérdése… Azt mondja, neki nem életcélja, hogy másoknak megfeleljen (ezt most minek mondja, amikor erről szó nem volt). Mi ellen lázad?? Én vagyok az ellenség? aki szereti? (szeretné)

Ha nagyon meló egy nő, akkor tudomásul veszem, de azt már nehezen veszem észre, hogy mikor kezdődik el a hülyének nézésem és kihasználásom folyamata, hiszen el vagyok vakulva tőle. Írásban egész más személyisége van: lebírja írni, hogy hiányzom neki, szeret és fontosnak tart, de a tettei ezt nem támasztják alá, sőt, mintha az ellenkezője lenne. Amikor én mondom neki ugyanezt élőben akkor annyit kapok, hogy „ja / aham / én is téged / te is nekem / nekem is / tudod te azt… stb..

Erre a skizó dologra nem találok magyarázatot. A sok ok között lehet az is, hogy ő nem bízik magában, fél kimutatni az érzéseit a másik előtt. Lehet, hogy ezért vette fel ezt a „nem érdekelnek mások” - önző Hippi Barbie szerepet. Védekezik. Amit még nem bírok benne, a laza pofátlanság: berendel valamit a pultnál, majd otthagy gyorsan, kimegy a mosdóba vagy valami és látványosan tudatja velem, hogy elfordult, mástól várja a fizetési szándékot, és hogy őt a továbbiakban nem érdekli a piszkos pénz – ezt a trükkjét már ismerem. De ezzel se lenne baj, ha narancsleveket rendelgetne Baileys-ek helyett. Felelőtlen Hippi Barbie-nak látom, teljesen a saját mesevilágában él. De ez a hülye (én) csak nem ébred fel:

Vettem neki egy márkás szilikon órát, mert tudtam, hogy vágyik rá. Amikor odaadtam, lekonyuló szájjal megnézi, és azt mondja „Fehérben nem volt?” ugyanis feketét kapott. Semmi köszönöm, meg „de kedves vagy”… ezek kimaradtak. Mostanában egyre sűrűbben.

Ez a Hippi Barbie stílus… ez nem megy le a torkomon, …ha legalább jól állna neki. Mert ő nem ilyen. Felvett dolog. Lehet, azért ilyen, azért nem vesz komolyan senkit, mert régen kihasználták talán. Olyan érzésem van, mintha nem lennék számára kihívás. Nem kapom vissza a törődést. Egy olyan pasira vágyik, aki szintén így viselkedik vele? Tudom, hogy nem ilyen, nem szabadságra vágyik, szerintem ő egy olyan pasira vágyna, aki egy kicsit megvigasztalja, helyre rakja a kis lelkét, érezteti vele, hogy nagyon szép nő - és majd tőle dobbant másfelé. Jól látom? Nem kellett hozzá sok idő, hogy már én is azt gondoljam, hogy „anyád fizesse a Baileys-ed, belőlem többet hülyét nem csinálsz” Ha legalább szeretné a szexet és nem lenne frigider, meg lennék vigasztalódva valamelyest. Nem tudom, mihez kezdjek vele. R voltam.