„Kiment sétálni a lakásom mellett lévő kis térre, és nem jött vissza, kikapcsolta a telefonját is, eltűnt” - egy szakállas pasi nem minden nő álma és ez egyenesen Posztolónk megállapítása. Végre a horgára akad egy érdeklődő, de ő sem normális, mert olyat követel tőle, ami igazából nem is kell neki.
És ahogy a múlt héten már beharangoztuk: idén segítünk a legjobb szilveszteri program megtalálásában, sőt, társaságot is ajánlunk hozzá! A CsP-n egyre több szilveszteri program közül válogathatsz, és megmutatjuk azt is, kik lesznek ott az egyes helyszíneken. Érdemes benézni hozzánk. A programlista folyamatosan bővül: ha tudsz egy eseményről, küldd el nekünk a szilveszter@csajokespasik.hu -ra, ha jó a buli, bekerülhet a listánkba.
Ahogy az lenni szokott, meg ahogy láttam itt is, kívülről mindig könnyebb észt osztani. Ha az ember benne van, egész máshogy érzi. Nem is tűnik annyira könnyen emészthetőnek az egész, más, kívülről persze egy vállrándítással elintézné. De olvastam már itt egész jó hozzászólásokat is. Rólam: 25 éves vagyok, nem a tipikus, urbánus szép fiú… nem vagyok a mai modern, trendi, divatkövető és tudatosan zöld, városlakó nő álma. Az önbizalmamról: van, de minden elutasításnál formálódik. Egyszer próbálkoztam csak be egy pedigrés csajnál, de olyan udvariasan rázott le, mintha tanulta volna. Én kértem elnézést. És ez kijózanít.
Veszem az adást, nem zavarom. Azt el kell árulnom, hogy szakállat viselek, gondozott, de nem a divatosan rövid fajtát, inkább a vállalhatónál hosszabbat. Ezt nem sok nő szereti. Némelyek azt mondják, hogyha megszabadulnék tőle, több esélyem lenne a nőknél. De nincs kompromisszum: az arcszőrzet marad. Ugye, az átlag ember úgy működik, hogy a vidám, szép és egészséges emberekhez vonzódik, a másfélét elkerüli, nehogy még elkapja tőle, ösztönösen elhúzódunk az utcán a csövestől is. Ezt megértem, tudomásul kell venni, nem lehet változtatni rajta, így működünk, ez a norma. Hát, ezt a lányt a Szigeten ismertem meg, egy elég meredek estén. Ő jött oda hozzám és egyből a szakállam lett a téma. Mert hogy ő szereti (!), sőt, dicsérte, hogy ritkán lát ilyet, és milyen jól néz ki, megfoghatja-e? Innen elindult valami. Találkozgattunk, úgy éreztem, rajong értem – ez egy kicsit ismeretlen, de nagyon jó érzés volt nekem. A lány természetesen darkos / rockos jelenség volt, innen tán a bizarr érdeklődése is. Lefeküdtünk párszor és azt hittem már járunk. De aztán jöttek a fura dolgok. Például, egyik este, amikor nálam volt, kiment sétálni a lakásom mellett lévő kis térre, és nem jött vissza, kikapcsolta a telefonját is, eltűnt. Másnap nem lehetett elérni. Végül ő jelentkezett két nappal később. Azt mondta, nem volt jó kedve. Következő: egyik nap azt mondja, nem szeretem eléggé. Miből gondolod ezt? Hát csak úgy érzi… Jaaa, a női megérzés, az mindig hiteles mértékegység. Azt mondtam neki, ha köztisztasági technikus lenne, akkor is szeretném, de ennél jobban nem tudom. Szerintem elég sok ráutaló dolgot vittem véghez, hogy rájöjjön, és érezze, amit kell. Harmadik eset: egy szép nap megírja, hogy hát… van barátja, rég, már a Szigetes megismerkedésünk alatt is megvolt, csak Lengyelországban él. Kérdés: ha foglalt, akkor miért akar belőlem minden áron full és maradéktalan érzelmet kicsikarni??? Vagy csak lerázási szöveg volt ez a hirtelen barát? Miből van egy ilyen nő? A vallomása után röviden, gyorsan, és hát, nem túl finoman, küldtem el. És azóta próbálok az ilyen nőkre magyarázatot találni. Viszont annyi a mai napig megmaradt köztünk, hogy az msn-en néha, amikor pont nem vagyok gépnél, a hajnali órákban szomorú smiley-t küld. Semmit nem reagálok rá, mert nem értem.
