„Egyszerűen képtelen a kompromisszumokra, persze ez a neveltetése miatt van, mert úgy nőtt fel, hogy mindent rákényszerítettek” - csütörtöki posztolónk újra jelentkezik, hogy kiegészítse még pár ténnyel a múlt heti menetet.
És még valami: idén segítünk a legjobb szilveszteri program megtalálásában, sőt, társaságot is ajánlunk hozzá! A CsP-n egyre több szilveszteri program közül válogathatsz, és megmutatjuk azt is, kik lesznek ott az egyes helyszíneken. Érdemes benézni hozzánk. A programlista folyamatosan bővül: ha tudsz egy eseményről, küldd el nekünk a szilveszter@csajokespasik.hu -ra, ha jó a buli, bekerülhet a listánkba.
Sziasztok,
olvastam a postomat, s a reagálásokat rá. Köszönöm a reagálásokat, valóban hiányos a történet, mint az elején említettem, pont egy veszekedés után ültem le, hogy kiordítsam magam és mindenhova elküldtem, nem csak ide... A polgári és büntetés végrehajtási különbségeket ismerem és épp ezért írtam a szarkasztikus és homályos utalást a családirtáshoz, amit hozzá kapcsoltam. De természetesen nem értek egyet vele, csak a gondolatot vetettem fel, hogy ilyenkor el tudom képzelni, mi boríthatja el az embert, hogy ilyenre képes legyen. Attól még egyáltalán nem értek egyet, a kettő nem ugyanaz, mint amit megteszek, s ha egy gondolatsíkot csak végigkövetek.
A másik fél... Életem szerelme, és mindig is azon voltam, hogy közösen oldjuk meg a problémákat, és megjegyeztem neki pár dolgot a közös családunkkal, mint például ő mindig fontosabb, mint mi, és ami nem úgy történik ahogy ő akarja, akkor semmi sem lehet jó. És ebben vita nincs, egyszerűen képtelen a kompromisszumokra, persze ez a neveltetése miatt van, mert úgy nőtt fel, hogy mindent rákényszerítettek, persze én sem vagyok tökéletes, nehogy azt higgyétek. De én legalább próbáltam megoldani a dolgokat és kompromisszumokat létrehozni, de ha a másik csak ahhoz ragaszkodik, amit ő elgondolt, akkor mit tegyünk? Ti simán élnétek elnyomásban? Én nem olyan vagyok… A pénz igen, eleve csak úgy láthattam ismét, ha adok, megvonás, igen, megoldás, de milyen...? És a bíróság hogy fogja látni? hogy nem is foglalkozom vele, sehogy se jó, mert minden érvre van pro és kontra is, mindkét nézetből. És vajon kinek az érvelései jobbak? persze hogy a szegény anyának, mert a rohadék apa még semmire se hajlandó, hogy láthassa a gyereket. Még pénzt sem ad rá, hogy eltartsa, persze az nem jó válasz hogy eltartanám, ha engednék, hogy velem legyen, ha nem tudja eltartani, minek lépett le, stb... A többéves sárdobálás és hazudozás - mert a rosszat ki vallaná be maga ellen - a vége, hogy mindkettőnktől elvették a gyereket, hiába harcoltam érte, hiába hanyagolta az anyja, ki fogja bizonyítani? Mert kifelé csak a szép és jó látszik, meg az összebeszélés, ugye. De hogy mik is történtek??? Ki tudna belelátni a másik fejébe?
