„Sokan választanak úgy párt, hogy 100%-os átláthatóságot követelnek. Az már súlyosabb eset, ha valaki azt se veszi észre, mikor hazudik” – Különböző szintjei vannak a hazugságoknak egy párkapcsolatban, és addig egészséges a dolog, amíg valaki képes különválasztani az udvariassági füllentéseket a másik félrevezetését célzó dumáktól.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A hazugságok egy kapcsolatban, ezen belül a hazugság & őszinteség kettőséről szeretnék írni pár gondolatot.
Ha látom, hogy ő minden tőle telhetőt megtesz, hogy semmiben ne vezessen félre, azt értékelem. Van, amiben hazudhat (később írok erre példákat) és van amiről csak úgy tud, ha már közben látom, hogy hazudik, mert átlátszó, vagy túljátssza, például túlszínezéssel. Vagy amikor nekem esik, hogy kételkedek abban, amit mondott. Világos, hogy a hazudozást teljes mértékben lehetetlen kiküszöbölni, mert egy párkapcsolat nem avat testvérekké, akik ismerik egymást, és sok minden letagadhatatlan. Egyik exem minden találkozón előadta a haverjaimnak, hogy mennyire nehéz a melója, de én párjaként tudtam, hogy ez nem igaz. Csak egy kis figyelmet meg együttérzést akart kicsikarni. Ez számomra nem akkora hazugság. Kis önfényezés még belefér. De akinek hazudsz, azt valahol nem veszed komolyan... Az nem a tiszteletről szól.
Mégis sokan választanak úgy párt, hogy 100%-os átláthatóságot követelnek. Az már súlyosabb eset, ha valaki azt se veszi észre, mikor hazudik, önkéntelenül csinálja. Vagy mindezek ellenére kijelenti, hogy ő sosem hazudik. A legtöbben azért hazudnak, mert félnek valamilyen retorziótól. Igen, előfordul az ösztönös füllentés, mert nem vagyunk gépek. De még ez is megelőzhető, én például eddig úgy voltam valakinek a párja, hogy simán eljártam külön is bulizni, vagy nyaralni, nem tagadtam le. Neki is lehetősége volt erre. Együtt is, külön is, szerintem ez így kerek.
Aki belehal abba, ha három napig nem lát, annak függőségi gondjai vannak, és a rossz jelek közé sorolandó. Ha meg annyira ragaszkodó, hogy egyáltalán nem bízik a párjában, az is. Nekem kell eldöntenem, hova rakom a határokat, illetve, számomra ér-e annyit? Egy érett embernek azért fontos az is, hogy néha külön lehessen. És ebben semmi rossz nincs. Nekem a Szilveszter is ilyen, amit sosem tartottam különleges napnak, de pár exemnek annyit jelentett, hogy mindenképp együtt kell akkor lennünk, mert nagy nap.
Vannak a hazugságoknak is különböző szintjei, amik inkább a béke megtartása jegyében születnek, úgymint az „ugye szerinted is fogytam?” és az „ízlett anyám főztje?”- szerű kérdésekre adott válasz. Nem ugyanaz a kategória, mint az „ugye nem találkozgatsz már azzal a nővel? - szerű kérdésekre kitalált duma.
Ebben a témában a korosztály se mindegy, mert ki az, aki fiatalon sosem hazudott a szüleinek, vagy a tanárainak? A lényeg, hogy ennek arányos mértékben kéne működnie két olyan ember között, akik önként élnek együtt, hiszen egymást választották. Szerintem egy Barátság extrákkal dologba is belefér – vagy inkább alap - az őszinteség, csupán azért is, mert ezzel megtisztelem a másik embert.