Több mint hét hónapja jöttem össze egy 38 éves férfival, aki egy nemzetközi cég magyarországi gazdasági igazgatója. Én 25 éves lány vagyok, júniusban végeztem a főiskolán, most kezdtem el a másoddiplomám, mellette dolgozom. Szóval, júniusban összejöttünk, én eleinte nem reméltem semmit sem, hiszen mégiscsak 13 év van köztünk és úgy gondoltam, nem vesz komolyan. De mindig keresett, mindig ő kérdezte tőlem, hogy "akkor este találkozunk? " Rengeteg közös programot szervezett, együtt töltöttünk Salzburgban egy hétvégét. Sokat beszélgettünk, mindenféle témában, egyszer a gyerekvállalás is szóba került.

Mondtam, hogy szeretnék, de most még nem, mondta ő is, hogy most így ő is egészen biztos, hogy nem, alig ismerjük egymást. Tényleg minden csodás volt. Augusztusban ő elment nyaralni 3 hétre - ezt a nyaralást jóval az én megismerkedésem előtt szervezte és mivel akkor nem volt senkije az unokatesójának ígérte meg, hogy elviszi. Amíg ő nyaralt, én nőgyógyászhoz járhattam.. - rendszeresen szedek fogamzásgátlót, de mellette sokszor kellett antibiotikumot is szednem - kiderült, hogy terhes vagyok. Teljesen beparáztam, nem akartam elcseszni a nyaralását, mert annyit mesélt róla, hogy mennyire várja. Eldöntöttem, hogy elvetetem, mivel annyira amellett érvelt mindig hogy ő ennyi idő után nem tudna egy kapcsolatban még gyereket vállalni.. Nem mondtam neki.. Iszonyatos lelki fájdalom volt, és rengeteget sírtam, szakítani akartam vele, mert nem tudtam képes leszek-e titkolni ezt. Írtam egy listát amolyan ellene-mellette érvekkel, persze az egész nem valós érveken alapult, de az igazat nem mertem neki elmondani, hogy valójában mi miatt érzem magam olyan pocsékul. Szépen végig mentünk a listán, gondoltam, majd elfogadja, vége lesz és ennyi, de ő rendre minden "ellene-pontnál" meggyőzött arról, hogy működhet.. Végül nem lett szakítás, eltemettem magamban a fájdalmat, és amennyire csak tudtam, élveztem minden percet, amit vele tölthettem, bemutatott a családjának, a barátainak, úgy éreztem jó úton haladunk, fontossá vált. Én is neki, szépen alakultak köztünk a dolgok. Egyik nap feljött napközben megnézni, hogy mi van velem, mert elég szarul voltam. Nagyon jól esett ez a gesztus is tőle. Aztán aznap egy sort sem írt többet.. Éjfél után írt, hogy nagyon sok dolga volt bla bla.. Előzményként annyi, hogy halálra izgultam magam, mert korábban ilyen nem volt. Ha végzett a tenisszel mindig írt, de most nem. Másnap kapok egy emailt tőle, hogy majd pénteken megbeszéljük (01.25) mondtam neki, hogy én így nem tudok a vizsgámra koncentrálni, mondja meg, mi bántja, írja le és akkor legalább tudok ezzel a "majd megbeszéljük" dologgal kezdeni valamit.. Leírta..

Szakított velem.. Állítása szerint, minden jó velem, a szex is fantasztikus, szeret velem lenni, szeret, de nem szerelemmel, és úgy érzi, nem fog benne a későbbiekben szerelem kialakulni..

Azt is mondta -telefonon- hogy 2-3 napja gondolkozott el ezen igazán -ill. amikor a listát írtam neki- mármint az érzelmein.. hozzáteszem, azokban a napokban együtt voltunk és minden érintése gyengéd volt, az ölelése, becézés, gesztusok, ahogy hozzám bújt.. Értelmetlenül állok az egész előtt.. A félévem buktam.. ilyen lelki állapotban nem tudok készülni a vizsgáimra.. Időközben - miután megírta a szakítást - úgy gondoltam, veszteni valóm már nincsen, megírtam neki, hogy az a lista nem volt valós, ellenben mi történt.. Azóta nem írt. Hogy lehet ezen a legkönnyebben túltenni magam? én szerettem.. Tényleg lehet úgy valakivel együtt lenni, hogy minden gesztusod arról árulkodik, hogy fontos számodra, és szereted, ettől függetlenül mégsem? Köszönöm az elolvasást.

L.

M