1 évig pocsolyában toporogtunk

2013. február 25. 07:21 - csajokespasik

„Pont az első szakítás környékén nálam felmerült a méhnyak-rák gyanú. Amikor elmondtam neki, akkor kitalálhatjátok, hogy milyen volt a reakció. Semmilyen” - korábbi Posztolónk kerekíti tovább a képet. Többször is úgy érezte a közös programokon, hogy a pasi halálra unja magát, és menne haza. Azért ez is valami, mert a 3 évvel korábbi lánnyal még a csókig se jutottak el. Nem lehet mindenre mentség a tapasztalatlanság.

 

Kedves Blog, Február 21-én jelent meg a történetem a blogon, én vagyok a 26 éves nő, aki iránt kötődést érez a volt barátja. Köszönöm a hozzászólásokat, nagyon érdekesek voltak, jó kis viták alakultak ki: ). Néhány információval szeretném árnyalni a képet…hátha megér még egy posztot. Kíváncsi vagyok, hogy meg fog-e változni valakinek az álláspontja. Valaki kérdezte, hogy mi volt az egészségügyi probléma és hogy tudtam-e róla. Nos ez egy mandulaműtét volt, és természetesen tudtam a problémáról. Tavaly télen kezdődtek nála a belázasodások és torokfájások. Már ekkor sejthető volt, hogy ki kell venni a torokmanduláit, de a műtétre csak karácsony előtt pár nappal került sor.

Én végig próbáltam mellette állni, hogy a tőlem telhető módon megkönnyítsem az életét. Pl. gyümölcsöt vittem neki vagy bevásároltam, sópárnát készítettem a gyulladásra, stb. Ennek ellenére jó párszor megkaptam azt, hogy: „nem kell ám jönnöd, ha nem akarsz, nem akarlak megfertőzni, nem akarom, hogy ilyen állapotban láss.” Hozzáteszem, hogy nekem már rég nincs mandulám, de ha lenne sem érdekelt volna, mert beteg volt a párom és ápolni szerettem volna és úgy egyáltalán mellette lenni. Rosszul esett, hogy vissza akarta utasítani a segítségemet. Szóval a műtét karácsony előtt volt és a szakítás után ezt is a fejemhez vágta, hogy ő beteg volt és nem voltam rá tekintettel. Még egy kis adalék a betegség vonalon: tavaly márciusban, pont az első szakítás környékén nálam felmerült a méhnyak-rák gyanú. Amikor elmondtam neki, akkor kitalálhatjátok, hogy milyen volt a reakció. Semmilyen. Ültünk egymással szemben a konyhában, nézett rám és semmi. Mintha azt mondtam volna neki, hogy kint esik a hó. Se egy kéz-szorítás, se egy biztató ölelés. Ezt később keményen a szemére vetettem, ő bocsánatot is kért és mindössze azzal magyarázta a reakcióját, hogy ő férfi és ezért nem tudta lereagálni. Szerencsére nincs semmi bajom, de hetekig bizonytalanságban éltem, amíg vártam a laboreredményekre. Erről ennyit.

Türelmetlen voltam? Én?? Inkább a birkatürelmű jelző illik rám és nem a türelmetlen. Saját magamat, a természetes vágyaimat szorítottam háttérbe, mert hogy neki még új ez a szituáció, had szokjon hozzá, hozzám. Ha egy év alatt ez nem sikerült, akkor mégis mire várjak még tovább? A szűzlányos hasonlat meg egyenesen nevetséges. Itt nem pár hétről volt szó, hanem egy évről! Soha nem erőltettem a találkozásokat, nem nyaggattam a ’hol is tartunk mi most?’ típusú kérdésekkel. Ha nem akart találkozni és egyedül akart lenni, elfogadtam. Nagyon rosszul esett, mert nem ritkán volt ilyen. Úgy gondoltam, hogy menjen csak minden a maga tempójában (illetve az ő tempójában) és szép lassan haladjunk előre. De nem haladtunk, hanem egy pocsolyában toporogtunk egy évig.

És különben meg nem lehet mindenre mentség a tapasztalatlanság. Azt sem mondanám, hogy nem sikerült megismernem valamennyire egy év alatt és hogy csak elméleteket gyártottam volna. A posztban tárgyilagosan fogalmaztam, miért is tettem volna másképp? Természetesen az én hibám is, hogy idáig fajult a kapcsolatunk, hiszen nem nyitottam ki időben a számat és mondtam el, hogy mi a bajom. De amikor végre elmondtam, az sem volt elég. Még egy kis infó a tapasztalatlanságról: előttem kb. 3 évvel volt egy lány, akinek egy évig udvarolt, odavolt érte, de végül semmi nem lett belőle, még csak nem is csókolóztak. Őt ez annyira megviselte, hogy a következő delikvens én voltam 3 év elteltével. A dolog pikantériája, hogy a leányzó szintén kollegina volt. Még elmondanám, hogy a szakítást követően 1, azaz egy hónapig e-maileztem vele, részletesen kibeszéltük az egyes szituációkat. Utólag derült ki, hogy azonos dolgokat totálisan másképp éltünk meg. Pl. én úgy éreztem egy közös programon, hogy halálra unja magát és nem érzi jól magát velem, menne haza, amilyen gyorsan csak lehet ő meg azt mondja, hogy nagyon jól érezte magát. Nem egy ilyen volt, nem kettő, hanem sok. Nem létezik, hogy egy év alatt szinte az összes megnyilvánulását pont az ellenkezőjeként érzékeltem volna. Elmagyaráztam, hogy mennyi apró momentum vezetett szép lassan a szerelmem elmúlásához és a végkifejlethez. Azt hiszem, hogy ez több, mint elég magyarázat és pátyolgatás volt a részemről. Megtehettem volna azt is, hogy nem hallgatom meg a mondandóját és hozzá sem szólok. Igen, most változni akar, ez becsülendő. Ha mindezt azután mondja el nekem, hogy én elmondtam a bajaimat, akkor még lett volna miről beszélni kettőnk ügyében. De nem mondott semmit, két hétig nem keresett. Ezek után mire kellett volna gondolnom? Előre is köszönöm az újabb hozzászólásokat!

---

Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr845102721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása