„Ha csak egy éjszakánál abbamaradt volna, spongya rá, de megismertük egymást más oldalról is” – ha a pasi meglátogatja a külföldi távkapcsolatát, nem biztos, hogy utána is ugyanaz tér vissza. Amikor a pasi hazajön, felmerül a kérdés, amitől Posztolónk a legjobban félt: mi legyen most kettejükkel?
Kedves CSP! Adott a sztori két szereplője: Ádám (28) és jómagam Nóri (24). Még tavaly ismerkedtünk meg egy buliban, laza beszélgetésnek indult, és jött a szokásos kör: telefonszámcsere, bejelölt FB-on, levelezgetés, találkozás. De! Csakis szigorúan baráti alapon, mert neki van egy távkapcsolata. A barátnője hol itt, hol ott van épp a nagyvilágban, ha látják egymást évente kb. kétszer. Jó, megértem én, nem akarok semmi rossz elrontója lenni. Én tavaly júniusban léptem ki egy 3,5 éves iszonyatosan romboló kapcsolatból (így utólag visszanézve), így még nyalogattam a sebeim rendesen.
Idén februárban kiment külföldre, Olaszországba, 2 hónapra a barátnőjéhez. Előtte pár nappal a szokásos: összeülünk, dumálunk, iszogatunk, ez alkalommal viszont amolyan goodbye drink-ként indult... ami goodbye-de-előtte-még-egymás-karjaiban-kössünk-ki lett a vége. A levegő végig vibrált körülöttünk már régóta, megtörtént, ami úgy is kikerülhetetlen volt. Jó, de akkor innen hogyan tovább? Külföldről szinte minden nap írt, több száz levél, eléggé semleges témákról. És igazából itt kezdődnek a bajok: ha csak egy éjszakánál abbamaradt volna, spongya rá, de megismertük egymást más oldalról is a sok beszélgetésből, így akarva-akaratlanul kialakult egy kötelék. Kb. egy hét múlva hazajön, pár napja végül kibukott belőle az a kérdés, amit már igazából vártam és féltem is egyben: Akkor most mi legyen kettőnkkel? Bár a távkapcsolatának vajmi kevés esélye van fennmaradni, ő ragaszkodna ahhoz, nem akar illúziót kelteni. Puff... Erre az ember lánya mit válaszoljon (aki közben titokban picit reménykedni kezdett)? Jó oké, megértem, persze, maradjunk barátok. Persze nem a jó haverja, ivócimbije, vagy egyéb ismeretsége szerettem volna lenni. A sztori tanulsága az, hogy a realitás talaján kell maradni és nem kéne naivnak lenni. Sajnos, bár igen realista vagyok, fél úton valahol elvesztettem a realitásérzékemet ezzel kapcsolatban. Inkább magamra haragszom, mint rá, végül is szépen megmondta kerek perec, mit akar, meghúzta a határokat... kivéve azon az éjszakán. Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem ezzel, hogy kiírtam magamból talán kicsit segít feldolgozni a csalódottságot.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
