Talán klasszikusnak mondható az esetem, semmi újdonság nem lesz benne: barátság férfi és nő között (illetve, amikor már nem is barátság, mert átalakult az egyik vagy másik fél részéről valami mássá). Esetemben a kétfajta érzés egyidejűleg van jelen, és ez mindkettőnket összezavar. 3 éve ismerem, aztán ő kiment külföldre és fél éve tért haza, azóta sokat vagyunk együtt - mint barátok. Ő 27, én 25 vagyok.

Annyi mindenben egyezik az ízlésünk, véleményünk, minden, hogy azzal áltattam magam, ő is többet érez irántam, természetesnek vettem, hogy csak idő kell neki. Lehet rá számítani, vele el tudnék képzelni egy hosszú távú kapcsolatot, sokkal inkább, mint másvalakivel. Ő nem tudja, hogy milyen érzelmek munkálkodnak bennem iránta, (talán sejti, én nem adtam rá konkrét jelet) és ha előállok ezzel, megvallom neki, akkor azzal kockára teszek mindent. Néha vannak olyan gesztusai és elszólásai, ami már egy baráti kapcsolaton átlépnek, de ez persze véletlen is lehet, vagy félreértés és nem jelent semmit. De az sem jó, hogy magamba fojtom (már az is jól esik, ha leírhatom). Annyi még hozzátartozik, hogy neki nincs barátnője, ha lenne, azzal megkönnyítené a helyzetemet, hiszen akkor lemondanék róla. De így ott van, mint lehetőség… Ha pedig elmondok neki mindent, akkor meg nincs már vissza. Nagyon szenvedek emiatt. Köszönöm a válaszokat. Szép napot mindenkinek: d

---

Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!