„Nagyon sok lelkizős szöveget tud összehordani, csak az a baj, hogy én azokat már hallottam valahol, talán filmekből” - ha félrevezetsz valakit, azzal magadat is félrevezeted. Levélírónk sokáig önbizalomhiányban szenvedett, mígnem ráébredt, hogy mégis bele akar harapni az életbe. Egyelőre sok melléharapással.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mielőtt rátérnék a saját problémámra, megosztanék pár gondolatot. 26 éves vagyok, nő, és pár éve már felébredtem abból az álomból, ami a nagy ő-nek nevezett fikció görcsös keresése közben szállt rám. Rájöttem, hogy túlértékeljük ezt az egészet, és keresés közben torzítottan látjuk magunkat és a valóságot. Én is feltettem a kérdést: hol vannak a rendes pasik? Akkor arra még nem gondoltam, hogy valószínűleg a pasik meg ugyanezt a kérdést teszik fel, csak a másik irányba. Magam körül folyton azt láttam, hogy mindenki megcsalja, átveri, kihasználja a másikat – nekem meg ebben a játékban nem sok esélyem van, ha csak nem ereszkedem le az ő szintjükre és adom fel az elveimet.
Miért hazudunk egy párkapcsolatban? Miért mennek tönkre? Aztán belemegyünk egy másik kapcsolatba, és nem tudjuk, mit várunk az újtól. Mivel anonim a blog, bátran merek ilyesmiről beszélni: kicsit későn vesztettem el a szüzességem, amikor ezen a metóduson a barátnőim már rég túl voltak. Úgy éreztem, nekem sosem lesz senkim, de nem voltam csúnya, bár szépnek sem gondoltam magam. Sokáig nem tudtam elképzelni, hogy közeledjek valakihez, vagy valaki hozzám.
Önbizalomhiány is volt, de kinek nem, 18 körül? Éppen csak ismerkedtem a dolgokkal. Azzal nyugtattam magam, hogy nem érdekel a téma, a szerelem, és fölösleges erőlködni. Egy idő után mégis az az érzés uralkodott el rajtam, hogy lemaradok valamiről. Fantáziákba menekültem, elérhetetlen célokról, olyan emberekről, akik társnak tekintenek és mindenben tökéletesek és csak engem imádnak. A valóságban tudtam, hogy nincs hozzám illő társ, ezt biztosan éreztem. Akkor ezen sehogy sem sikerült továbblépnem. Azóta már igen. Szerettem volna elhinni, hogy tényleg akkor jön az életembe valaki, amikor nem számítok rá, és egyáltalán nem keresem. Azt mondják, ez azért van, mert akkor "viseled az egyedi kisugárzásodat". Talán mert akkor vagy önmagad, akkor vagy laza és magabiztos. Olyan hirtelen történik, hogy nincs időd felhúzni a maszkot. Ez nekem túl geil volt.
Azóta voltak kapcsolataim, nem sok, de voltak, és ha le nem is nyűgöztek, legalább nem sérültem általuk. Senkinek nincs könnyű dolga. Amikor egy pasi be akar vágódni, mindent bevet, és többnyire sajnos ferdít és felnagyít. Itt jön a jelen.
Jelenleg egy érdekes férfival próbálok zöldágra vergődni. 37 éves. Nekem nagyon bejön és én is neki. Ami zavar, hogy rettenetesen meg akar felelni nekem. Nagyon sok lelkizős szöveget tud összehordani, csak az a baj, hogy én azokat már hallottam valahol, talán filmekből. Olvasott talán 2 bulvárcikket a női lélekről, a nők gondolatairól és arról, hogyan randizzunk, és mit szeret ilyenkor a nő – és mintha ezeket puffogtatná sorban. Most ha szólok neki és leállítom, azzal megbántom az egóját. Pedig valamit kéne lépni, az ő érdekében is, mert azzal ha másokat félrevezet, magát is félrevezeti. És így képtelen vagyok meglátni az igazi arcát. És komolyabban érezni iránta. Hogyan mondjam meg neki, hogy nekem nem kell a színjáték, hogy sértődés ne legyen belőle? Biztos, hogy az igazi önmagát is ugyanúgy el tudnám fogadni.
