„Ahonnan a csajom jött, ott ez természetes, de ott már az emberi értékeket felszívta a multikulti” – a külföldi lánnyal sem egyszerű. Posztolónk nem a megfontolt alibi érdekében hazudik neki, csak ki akar kerülni egy üres párbeszédet egy féltékeny nővel, aki korábban egyszer már félrelépett és most mindenkire féltékeny, mert tart a visszacsalástól.
Kellemes karácsonyt minden olvasónknak!!
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Régebben egyáltalán nem voltam szerencsés a nők terén, általában pár hónap után leléptek, pedig mindent igyekeztem megtenni. Az egyiket elvittem nyaralni, mindent én álltam, utána rögtön el is hagyott. Azt mondják, a nők néha azért nézik az anyagiakat, mert a biztonságot keresik – hát ezeknek nem az kellett. Ezek valami új mutánsok… És nem csak a magyar lányokról van szó. Van egy barátnőm, ő sem magyar, 2 éve vagyunk együtt, ő fél éve velem itthon, de néha hazajár. Pár hónapja egyszer már megcsalt, csúnyán derült ki, de én megbocsátottam. Azóta szerintem az dolgozik benne, hogy fél, és várja, vajon mikor csalom vissza. Ez a visszacsalás persze elég gyerekesen hangzik, de szerintem van.
Azóta jobban szem előtt vagyok. Ha elfogadom, hogy zsarolhat, akkor beleegyezem abba, hogy nekünk olyan kapcsolatunk van, ahol nekem ez a dolgom, és ő panaszkodhat, én meg hallgatom. Én úgy hazudok neki, hogy nem beszélek, nem mondok el mindent, vagy csak hallgatok. A hallgatás is hazugság. X helyre szoktam járni és tudom, hogy nem szereti, ha ott vagyok. Nem csajozom, nem csalom meg, csak ki akarok kerülni egy fölösleges beszélgetést – ezért hazudok. Nem leplezésből. Kevés dolgot mondhatok neki, mert féltékeny lesz. Ami a birtoklás jele, nem engedi, hogy magam legyek, a fent vázolt lelkifurdalása miatt. Mindezek ellenére tűrhető a kapcsolatunk. Ami megsérült köztünk, az a bizalom, oda-vissza. Ha úgy dönt, hogy nem szeretné tovább ezt a kapcsolatot, mert esetleg nem bír bennem 100%-ig megbízni, akkor van választása. Vagy én nem bízom benne, (mert én egyre nehezebben bírom a csalódást, és már többször megfogadtam azt is, hogy hagyom az egészet, nem ér annyit, akkor nem lesz társam, nem lesz senkim, társtalanul, egyedül is lehet teljes értékű életet élni).
Biztos veletek is volt már úgy, hogy azt éreztétek, hogy ti nagyon szeretitek, és úgy tűnt, jól megvagytok, mégis van valami, ami eléggé zavar - érzitek, de nem tudjátok – nehéz eldönteni, hogy menni, maradni és elnyomni, elnézni, várni vagy félreállni és hagyni, hogy elmenjen melletted a probléma és oldja meg magát.
Nem könnyű döntenem, mert nem tudok a jövőbe látni. Tudom, hogy az Igazi csak a fejünkben létezik, mi építettük ideákból, de elvonulni se fogok. Vannak olyan párok, akik megbeszélik, hogy nyílt kapcsolatban élnek, pláne, ahonnan a csajom jött, ott ez természetes, de ott már az emberi értékeket felszívta a multikulti. De szerintem egy örökké féltékeny kapcsolatban, vagy nyitott kapcsolatban élni, nem kapcsolat - az valami egészen más. Ha én együtt vagyok valakivel, akkor ő van, nem kell más, nem keresek mást, rá se nézek másra – mert ő van. És ha nyitott valami, akkor kapcsolatról ott már szó nincs. Az nem kapcsolat, hanem valami egészen más. Lehet, én vagyok a régimódi. De ez van. Arra kényszerültem, hogy ha nem akarok magyarázkodni semmiségeken, mert valahova megyek, inkább hazudok neki, hogy béke legyen, mert tudom, hogy úgyis gyanakodna. Persze nem csalom meg, csak kerülni akarom az üres vitákat… amikben már jó párszor volt részem. Mi a véleményetek erről a nőről, a megadott (kissé hiányos) paramétereivel?
