„Én azt várom, hogy végre érezzük jól magunkat egymással, legyünk sokat együtt, elegem van abból, hogy csak ő, csak ő” – a pasi egyszer már félrelépett, de megbocsátották neki a balesetet. Azóta nem hogy gondoskodóbb, vagy megbánóbb lenne, inkább egyre idegesítőbb. Mi mindenre lehet magyarázat egy képzelt depi?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves CsP! Kicsit összetett az én történetem, de ahogy látom, nem én leszek itt ezzel az első. 3 éve együtt vagyok, úgymond, a Nagy Szerelmemmel. Ő pont 10 évvel fiatalabb nálam. Korábban egyszer félrelépett egy nővel, én pedig egyszerű botlásként kezelhettem volna, de minden magyarázkodása ellenére, szakítani akartam: ebből két hét szünet lett, eddig bírtuk, utána újból összejöttünk, mert hagytam magam megdumálni (jó, igazából én is akartam, nem akarok hazudni). Próbáltam feledni a dolgot és betudni az italnak – merthogy ő erre hivatkozott, igen, az ital, amire sok mindent rá lehet fogni.
Hogy miként került a nő és az ital közé, nem firtattam... Azóta, mintha törleszteni próbálna és egyszer el is árulta, hogy attól fél, én is megcsalom emiatt, de ez a visszacsalás meg sem fordult a fejemben, mert nekem ő elég, szeretem, és nem akarok mástól semmit. Én úgy működöm, hogy csak érzelmi alapon tudok szexuális kapcsolatot létesíteni, így az alkalmi félrecsúszások nálam nem játszottak soha. És ha valaki egy botlás után (magyarázkodás, tudom) egyből szakít, oké, de ha így áll hozzá, akkor később milyen kapcsolatai lesznek?
A bűntudat-korszak rövid volt, utána jött valami más. Ami új dolog: a kifogás (szex) „nincs kedvem, ideges vagyok, front van, stb. – ilyenekkel jön. Egyre többször kerülnek elő ezek a kifogások. Az elején szinte minden áldott nap, most heti kb. egy alkalom. Tudom, nem könnyű az élete, senkié sem, elhiszem, de azt sem akarom, hogy abból álljon a kapcsolatunk, hogy állandóan megbocsássak mindent, és várjak, míg ő is megbocsát magának, vagy nem tudom, míg megjön a kedve ahhoz, hogy normális legyen velem. Én alig várom, hogy találkozzunk, lelkes vagyok, kívánom, ő meg lehúz a pesszimizmusával, meg az aggodalmaival. Én azt várom, hogy végre érezzük jól magunkat egymással, legyünk sokat együtt, elegem van abból, hogy csak ő, csak ő - az ő problémái lassan eluralják ezt a kapcsolatot és túlmennek egy határon. Másodiknak érzem magam. Neki lehetnek rossz napjai, nekem nem. Álljak csak készenlétben. Kicsit talán depressziós lehet, de a férfilélek elég bonyolult: egy korábbi exem képes volt komolyan megsértődni azon, amikor megjegyzéseket tettem a kedvenc tévéműsorára (hazai gyártású tévésorozat). Nem hiszem, hogy talál még egy olyan embert, aki ennyire figyel rá, és szinte mindent megad neki. Én mindig a legkisebb megbánással, veszteséggel szoktam kilépni kapcsolatokból, de az ő esetében sokkal bonyolultabb a felállás. Nem tudom, mennyire voltam érthető, de leírtam mindent, ha nem is egyszerű a kép. Szép napot mindenkinek! B.
