Amikor szex után azzal fenyegetőzik egy pasi, hogy végez magával, ha a nő újra el meri őt hagyni, nem túl lelkesítő, és arra enged következtetni, hogy ez a kapcsolat nem szerelmen, hanem egész más feltételeken alapul. El lehet dönteni egy kapcsolat sorsát pusztán matematikai alapon?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Először is, BUÉK mindenkinek! A tegnapi poszt kapcsán írnék egy saját tapasztalatot. Én is nő vagyok. A korkülönbségről csak annyit, hogy nem mindig számítanak a számok, az számít, hogyan tartja magát az illető: láttam már olyan 20 évest, aki 40-nek nézett ki, és olyan 40-est, akit 30-nak sem mondtam volna. Nem biztos, hogy a hölgynek lógnak a mellei és 35-40, vagy ki tudja hány évesen, már a mamuszokat nézegeti, mert ez így megint nem igaz. Én 32 vagyok, 28 körülinek szoktak gondolni.
Az egyik „nagyobb szerelmem” 8 évvel volt idősebb nálam. A mostani kb. velem egyidős. És neki is vannak szép dolgai, amiken nehezemre esik nekem is túllépni, vagy eligazodni. Egyszer már mi is szakítottunk, (én, vele), és utána én akkor őt nem is akartam annyira vissza. Miután mégis összejöttünk, azt mondta, ha még egyszer elhagyom, végez magával (csak miért akkor mondta ezt el, amikor újra rendbe jöttek a dolgok? Ettől mit várt, hogy könnyekben török ki?) hogy tetézzem még, mindezt szex után mondta… Mert, ha megint nélkülem kell lennie, azt nem viselné el … Feldmár is megmondta, hogyha valaki komolyan öngyilkos akar lenni, az nem jelenti be előre, hanem megteszi és kész. De amit ő művelt, az még csak az „öngyi”- kategória. Ha elmondja, akkor nem akarja megtenni, különben nem mondaná. Ha meg valaki meg akarja tenni, úgysem tudsz ellene tenni semmit. És én ettől annyira összezavarodtam, mint annak előtte sohasem. Ez egy zsarolás volt. Ha jól számolom, februárban leszünk két éve párkapcsolatban, mínusz az a szünet. Ha akarnám, és ha realista lennék, pontokba szedhetném ennek a kapcsolatnak az előnyeit és hátrányait, és matematikai alapon döntenék. De ha minden kapcsolatot ilyen alapon határoznánk meg, azt hiszem, mindenki egyedül lenne. Hogy csak kettőt említsek, ugye az első a bizonytalan természete, a másik pedig az, hogy a családja utál, pedig sosem adtam rá okot, mindig kedves, segítőkész, nyitott és érdeklődő voltam. Arra gondolok, lehet, hogy ők mást szemeltek ki a kisfiúknak. Vagy amikor kiraktam, akkor nem szép dolgokat mesélt nekik rólam, bár ha belegondolok, előtte is ilyenek voltak. Ennyit szerettem volna.
