A házasság nem a boldogság alapfeltétele

2014. február 24. 07:45 - Panni CsP

„Meg ha elfelejted a házassági évfordulót, …akkor az megint tragédia. Egy újabb dátum, amit észben kell tartanod” – Posztolónk a házasság értelmén töpreng, ugyanakkor arra is rájön, lehet, hogy nem is a párja akarja az esküvőt, csak a szülei. Azért erőltessük a dolgot, hogy később eltarthassunk egy házassági tanácsadót?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sokan vannak a környezetemben jelenleg rajta a házasság témán. És az utóbbi időben a párom is. Próbálom megfejteni, hogy a nem túl bőséges szociális előnyökön túl mire jó még? A Biztonság megy házasság nélkül is, mert a házasság se kőszikla, hisz ott van a válás. Vagy csak az esküvő kell nekik, mert az egy olyan szép dolog? Hiányolom a házasságból a logikát. Mert szentségnek nem szentség, akár oltár előtt mondjuk azt az igent, akár íróasztal előtt az anyakönyvvezetőnél.

Azt a párom is tudja, hogy nem akarok gyereket, se most, se később, el is fogadta. Ennek oka, hogy nem volt vidám gyerekkorom, nem lennék jó apa. Tehát, én ettől megkímélek valakit. A másik ellenérv a gyerek ellen: a gyerek és a szülő örök ellenség a köztük lévő generációs különbség miatt, ami folyamatos stressz-forrás - ez nem kell, nem bírnám. Ennyit a házasság filozófiájáról. A párom viszont tudja, hogy ha sokat nyüstöl, elveszem… de értelme akkor sincsen. Szerintem egy elvárásnak próbál megfelelni, a szülei miatt, lehet, ők nyomják, és nem is ő akarja igazán. A házasság legizgalmasabb része az első néhány hónap, a nászút, az új élet, új dolgok, új helyzetek, utána ezek megszokássá válnak, és hamarosan elkezdik egymást ’anyukámnak’ meg ’apukámnak’ hívni. A házasság szerintem nem alapfeltétele a boldogságnak. Így is megvan az a valaki, aki vár, amikor hazajössz a melóból és szeret. Megpróbáljam lebeszélni, vagy én engedjek? Biztos meg van a varázsa, amikor érzelmi támogatásnak ott egy biztos feleség. De szerintem akkor is, ha nincs feleségnek nevezve. Jelenleg úgy látom, hogy a házasság elavult dolog. Semmi nem változik, ami addig nem volt, csak több zsé megy el. Ha valakiket ez a jelképes dolog boldoggá tesz, az elég korlátolt látásmódra vall. Ha amúgy is párkapcsolatban él valaki, gyerekkel vagy anélkül, a házasság mit bizonyít? Miért kell erőltetni? Minek kell évekkel később eltartani egy házassági tanácsadót, vagy egy pszichológust? Meg ha elfelejted a házassági évfordulót, …akkor az megint tragédia. Egy újabb dátum, amit észben kell tartanod. Egy ismerősöm mondta, hogy ha a nő nagyon el akarja vetetni magát, akkor annak nem elsősorban a pénz vagy a gyerek az oka, mert az megy anélkül is, hanem hogy fél, hogy elveszít. A másik oka, hogy nem érzi veled - házasság nélkül, megerősítés nélkül - egésznek magát és azt hiszi, ez a helyes megoldás. De ez éppúgy lehet jó, mint rossz. Birtoklás, függőség, ilyesmi. Házasság nélkül is szeretem. Hogy valami működik, vagy nem, az nem pénzkérdés.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr125829230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása