„Nagyon megsértődött – nem értem, min – és mindennek elmondott, gyáva alaknak is. És azóta nem hallottam róla” – szépen alakul a kapcsolat, csak az a bökkenő, hogy a csaj foglalt. Amikor azt mondja, szakított a pasijával, kínos körülmények között derül ki, hogy nem volt igaz.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Egy olyan dolgot hoztam, ami talán annyira nem általános. Bár lehet, hogy valakinek az. Adott ez a nő. Mindegy, hogy hány éves, legyen elég annyi, hogy 25-35 között. Akkor sem volt szabad, amikor én hirtelen bejöttem a képbe. Még nem tudtam, hogy tervei vannak velem, azt pláne, hogy van pasija. Sőt, akkor kifejezetten úgy éreztem, keresztül néz rajtam. Aztán volt egy kávézás, ami véletlenül alakult: leültünk csoportosan, majd a többiek elmentek, mi meg maradtunk ketten. Elbeszélgettünk. Két hét múlva volt az első találkozónk.
Ekkor említette, hogy van valakije. Elmondta, hogy nincs jóban a pasijával: egy sehova se vezető 4 éves kapcsolat húzódik már elég régóta és hamarosan szakít vele. Az mindegy, hogy hogyan, de aznap este az ágyban kötöttünk ki, nálam. Fantasztikus volt. Annak ellenére, hogy teljesen eltérő a temperamentumunk - Ő inkább pezsgő, én nyugodt, otthonülő vagyok, csöndes – valahogy jól passzoltunk. A harmadik találkozásunkkor kapásból rávágta, hogy szakított a pasijával. Napokkal később kiderült, hogy nem. Elég kellemetlenül, mert az „ex” felhívott a nő telójáról. Elég ingerültnek tűnt, de úgy éreztem, nagyon-nagyon uralkodik magán. A lényeg az volt – természetesen – hogy szálljak le a nőjéről. Én elég megfélemlíthető vagyok.
És most annyi a történet, hogy megmondtam a nőnek, hogy addig nem találkozhatunk, amíg ezt el nem rendezte. És nagyon megsértődött – nem értem, min – és mindennek elmondott, gyáva alaknak is. És azóta nem hallottam róla. Most ha felkeresem, akkor az logikátlan. Neki kéne megoldania valamit, nem nekem. Ha nem keresem, akkor sorsára hagyom és úgy teszek, mintha nem jelentene semmit. Nem tudom, mit kell tenni, mert ilyen helyzetben még nem voltam.
