„Nem mondtam el, hogy félreléptem, hiszen azt hittem, a szakítás tényét már csak ki kell mondani, és egyszer csak felhív” - ha leproliznak, mire te félrelépsz, de utána még visszamész hozzá, az egy igen nagy kör. Ilyenkor minden magyarázkodás csak fölösleges kérdéseket szül és nem vezet sehova. Ma megtudhatod, milyen félreértésből félrelépni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A hétfői beszámolóhoz valamelyest hasonló helyzetben voltam egyszer, még régebben. Akkor még fiatal voltam és a szabadidőm is rugalmasabb volt. Könnyen belementem dolgokba. Máshogy kezeltem a párkapcsolatokat is (kimondom: felelőtlenül). Az akkori barátnőmmel éppen volt egy veszekedésünk, valami hülyeségen, és utána két hét szünet. Nem keresett, nem kerestem. Két hét hallgatás után nem éreztem, hogy még együtt lennénk, ezért összejöttem – úgy alakult - egy lánnyal, akivel néhány évvel ezelőtt már elindult valami.
A korábbi veszekedésünk alatt prolinak nevezett, ami eléggé szíven ütött. Nem tudom, miért prolizott le és tisztában volt-e a kifejezés valódi jelentésével, hogy mikor és kire használjuk. De sokat agyaltam rajta. Igazából még ma is. Miért mondta? Nem olvasok / nézek bulvárt, meg nem is vonzanak a néphülyítő műsorok, nem is beszélgettünk soha ezekről. Az öltözködésemmel kapcsolatban se lehetett kifogása. Már bánom, hogy ezt akkor nem kérdeztem meg tőle.
Szóval, 2 hét után felhívott, hogy találkozzunk. Hangja derűs, mintha semmi nem történt volna korábban. És ezután még lehúztunk 1 évet együtt. A másik lánnyal gyorsan lerendeztem, igazából ő sem akarta folytatni. Nem mondtam el, hogy félreléptem, hiszen azt hittem, a szakítás tényét már csak ki kell mondani, és egyszer csak felhív, hogy vége, már csak idő kérdése. De ami történt, arra nem számítottam. Kibékültünk. Nem hoztam a tudomására a dolgot, mert:
- a szó szoros értelmében nem félrelépés volt
- biztos azt hitte volna, bosszúból tettem és tudatos vállalkozás volt
- egy vallomás és utána a magyarázkodás fölösleges kérdéseket szül és nem vezet sehova
- ha elmondom, az tényleg nem old meg semmit
- ha nem mondom el, „meg se történt”, nem tudja meg.
Nem mondanám, hogy a gyávább és könnyebb utat választottam, de tény, hogy azóta kialakult bennem egyfajta tartás, óvatosság, és elrendeztem magamban a dolgot. Ez nem ravaszság, se rafináltság, csak a dolgok józan mérlegelése, átgondolása. A lényeg: nem mindent kell bevallani, mert az inkább már csak ront mindenen. Remélem, segítettem.
