Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Üdvözletem! 23 éves vagyok és van egy lány, akivel 1 évig kerülgettük egymást, vagy ha őszinte akarok lenni: leginkább én őt. De nem éreztem úgy, hogy zavarnám, kedvező visszajelzéseket kaptam. A lényeg, hogy most összejöttem vele és majdnem minden jól működik. Amit nem értek, és ami nem tetszik, az a hozzáállása bizonyos dolgokhoz. Kicsit romantikázni akartam és mondtam neki, hogy vannak ezek a hajótúrák a Dunán és menjünk el. Reakció: "szerinted nem láttam még hajót?" Jó, téma dobva.

Két hete volt a szülinapom, és végeztem egy kísérletet: amikor tavaly még be volt állítva a dátumom az FB-n, délre már 50 köszöntést kaptam. Idén leszedtem a beállítást (akinek számítok, az tudja), azaz, senkinek nem küldött értesítést, és a főoldalon sem jelent meg, hogy ma van X szülinapja. És a köszöntések száma nulla lett. Ez elszomorított. Ezt elmeséltem a csajnak, (aki szintén nem köszöntött fel) hogy volt szülinapom és ez az egész. Valami olyasmit vártam, hogy „hú, bocs, utólag is boldog szülinapot” De nem, a válasza: „ja, tudom…” De nem tudhatta, mert amikor ismerősök lettünk ott, akkorra már le volt tiltva a dátum. Ez egy lerázós „tudom” volt a részéről, kis hazugság. Egy olyan hazugság, amire nem volt szükség.

Ha neki van gondja, akkor nekem oda KELL figyelnem és ha nem érzek vele együtt, akkor rögtön kérdőre von, hogy biztos nem értem, amit elmondott. Vittem neki virágot, amit nem szoktam, még egyetlen barátnőm sem kapott tőlem virágot, mert elavult dolognak tartom, így kipróbáltam ezt is nála. Az utcán találkoztunk. Erre ő: „kösz, most hordozhatom végig a városon.”

Mondta, hogy szeretne egy fogkő eltávolítást, mondom, van ismerős, de onnantól teljes tagadás, hogy majd ő egyedül megoldja. És úgy éreztem, mintha a segítségemmel és törődésemmel megbántottam volna. De ha magánügy, miért említette meg nekem? Mondtam neki, hogy olyan nőre van szükségem, akivel úgy érzem, egy húron pendülünk. Akkor nem válaszolt, csak amikor hazaért küldött egy sms-t, hogy „Ha neked ez nem jó akkor találj jobbat...” Bánt, hogy ennyire elutasító, és akármennyire is igyekszem, nem tudok a kedvében járni. Nekem azért jól esne, ha annak, aki fontos nekem, látom, hogy örömet okoztam valamivel. Nem azt várom, hogy ugorjon a nyakamba minden alkalommal, de ennél többet. Azt mondta egy ismerősöm, hogy tartalékban vagyok neki és azért ilyen, (szándékosan) hogy ne tapadjak nagyon hozzá, ne ragaszkodjak, mert akkor nehezebben tud újat találni és lerázni. Van ilyen számító egy ember egy másikkal? De akkor nem feküdt volna le velem, nem? Én ezt nem akarom elhinni, és más magyarázatot keresek – ha már tőle nem kapok egyenes válaszokat.