„Egyszerűen nem szerettem volna, hogy belém égjen az a kép, ahogy speed csíkokat szív föl" – a pasi megbízhatónak gondolja magát és őszintének, sőt, annyira őszinte, hogy elmondja a barátnő-jelöltnek, hogy bár nagyon jól érzi magát vele, de sokat gondol egy másik lányra is, és vegye megtiszteltetésnek, hogy mindezt elmondta neki. Meddig lehet futni egy olyan szekér után, ami nem vesz fel?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
30 éves nő vagyok, jelenleg egy továbbképzést végzek külföldi nagyvárosban, ahol már két éve élek, és valószínűleg ez egy ideig még így is lesz. A legutóbbi kapcsolatomnak éppen most van vége, de olyan gyorsan történtek a dolgok, egy hete még a reggeli újságot olvasgattuk a legnagyobb idillben, ma meg már szinte idegenek vagyunk. Nem tudom pontosan, hogy hogy állunk egymással. Az iskolában ismertem meg ezt a fiút, nevezzük Olivérnek, akit már az elején kinéztem, de nem voltam túlságosan aktív fázisomban, ezért jó pár hónapig csak kerülgettük egymást, meg persze élveztem is, ha utánam futott az utcán.
Ő két évvel idősebb nálam, mégis kicsit olyan érzésem volt vele, mintha még mindig a gimiben lennénk. Aztán úgy alakult, hogy egyszer suli után felmentem a lakására, és bár én kezdeményeztem, ő ezért nagyon hálás volt, együtt töltöttük az estét, meg még 3 napot. Gyümölcsözőnek indult, rengeteg közös téma, meg közös érdeklődés, ekkorra már volt sok közös ismerősünk is, meg kedvenc helyeink. Onnantól kezdve minden nap keresett, én bevallom, kicsit visszafogtam magam, telefonon nem is hívtam soha, mert tanulván a korábbi esetekből meghagytam neki, hogy eldönthesse, milyen gyakran akar velem találkozni. Minden jól ment egy ideig, kb egy hónapja voltunk együtt, amikor egy hosszúhétvégén kitaláltam, hogy szívesen elutaznék valahova a természetbe, sátorral, „hippiskedve”, persze megkérdeztem őt is, hogy lenne-e kedve, de az volt a válasz, hogy le van égve, meg nincs kedve, meg sok a dolga, blablabla. Én viszont nagyon szerettem volna menni, úgyhogy elmentem egyedül, de persze ennek ő nem örült. Én viszont nem bántam meg, minimál pénzből kihoztam, és kiválóan kikapcsolódtam, még egy kedves fiúval is megismerkedtem közben. De persze nem történt semmi, mert hiszen „barátom van”, de tény, hogy ezt nem tisztáztuk akkor még.
Amikor visszatértem, arra számítottam, hogy Olivér várni fog, de miután felhívtam, azt mondta, senkihez nincs kedve, én mondjuk átmehetek azért, de nagyon rossz társaság. Ehhez ugye nem volt kedvem, inkább áthívtam pár barátomat vacsorázni. Mire ő elkezdett hívogatni, hogy most azonnal látni akar. Aztán végül másnap átmentem, hatalmasat szeretkeztünk, és minden jó volt még pár hétig. Az mondjuk kiderült, hogy elég sok különbség van kettőnk között, én sokkal lazábban fogom fel az életet, mint ő. Tény, hogy nekem nincsenek is anyagi problémáim, ő viszont ki sem látszik az adósságokból. De nem kezdtem el pénzelni, ezt ő sem fogadta volna el. Róla azt még tudni kell, hogy kb egy éve nem volt senkivel, az utolsó működő párkapcsolata 5 éve volt, de amúgy elég jóképű, rengeteg lánybarátja van, meg elég sokat mozog az éjszakában. Aztán múlt héten elhívott egy buliba, amit a barátaival szervezett, itt mindenkinek prezentált, egy kicsit zavart volt emiatt, de azért alapvetően figyelmes volt velem. Aztán 5-6 körül már kicsit illuminált voltam, mentem volna haza, szóltam is Olivérnek, hogy megyek. Mondta, jön ő is, csak még szerez valami drogot. A következő kép, amire emlékszem, hogy megtaláltam őt a Wc-ben, amint egy havernőjével csíkokat „egyenget”. A csaj lelépett, Olivér bezárta az ajtót, majd arról kezdett magyarázni, hogy ő nagyon kedvel, blablabla, de úgy érzi, én jobban kedvelem őt, mint ő engem, és ettől ő fél. De hogy ne aggódjak, mert amúgy teszi a dolgát, és megbízható, blablabla. Aztán kért valami papírpénzt, amit sodorni tud. Nekem megszólalni sem volt kedvem, adtam neki egy 5-öst, aztán leléptem.
A következő kép, amire emlékszem, hogy suhanok a bringámon hazafelé.
Egyszerűen nem szerettem volna, hogy belém égjen az a kép, ahogy speed csíkokat szív föl. Meg azt sem értettem, hogy miért most jött elő a kapcsolatunk-témával. Aztán két nap múlva előkerült, de csak a cseten, azt mondta, elfoglalt, és szét van esve. Meg hogy van egy lány, aki már régebb óta tetszik neki, és aki tegnap felhívta magához, de hogy ő nem ment, mert hogy nem csal meg senkit. Viszont tény, hogy emiatt most kicsit megijedt, mert bár velem nagyon jól érzi magát, és úgy érzi, hogy alakul valami, sokat gondol erre a másik lányra is, és hogy mivel őszinte velem, meg tisztel, ezért ezeket mind elmondja. Hát én úgy voltam vele, hogy ha menni akar, akkor menjen, szabad ember, de engem felejtsen el. Úgy váltunk el, hogy meglátjuk, mi lesz a jövőben, én mondjuk azt mondtam, nem hiszem, hogy lehetünk barátok. Aztán levettem az ismerőseim közül, hogy még csak véletlenül se akarjam a falát böngészgetni. Szerettem volna vele személyesen találkozni, és kicsit elbeszélgetni, de nem lehet, rátörni meg nem akarok. Azt se tudom eldönteni, lehet, én voltam-e vele túl elutasító, amire aztán így reagált? Napok óta semmit sem tudok róla. Mindenesetre még nem vagyok túl rajta, tanácstalan vagyok, mit lehetne tenni.
