Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

37 éves vagyok, és egyre rosszabb, amikor megint nyár van és én belegondolok, hogy lassan kifutok a divatból, egyre kevesebbet értek a világból, viszont többet látok, mint szeretnék, nem tudom és nem is akarom követni az áramlatot, nem akarom felvenni a tempót. Van egy barátnőm, akivel lassan 4 éve együtt vagyunk. Ő 28 éves. Egyszer már majdnem szétmentünk, több ok miatt. Most is előkerült a dolog, csak súlyosabb tünetekkel: elköltözött tőlem, itt hagyott, egyedül. Nem bírom a csendet, állandóan zenét hallgatok, hogy lefoglaljam valamivel a gondolataimat.

Én mindent megtettem, úgy érzem. A végén már mindenben egyetértettem vele, legyen gyerek, legyen ez, költözzünk oda, ahova mondta, legyen az, mindenbe belementem volna. Mégsem volt elég. Anyagi gondja nem volt. És nem tudom, hol hibáztam. Ez a kapcsolat számomra két tanulsággal szolgál: 1. egyik nő sem tudja, mit akar. 2. ha úgy érzi, elfogyasztott, akármi van, lelkifurdalás nélkül lelép. Mert ő még megteheti. Mert erősíti magában, hogy ő még élni akar (mert velem lenni halál?). „Itt az idő a váltásra, a várakozás már semmit nem old meg, a türelem hiábavaló” – ezt tanácsolná nekem egy normális, realista ember. És ha normális lennék, el is fogadnám. A magány legalább abban segít, hogy magamba szállok és erőt gyűjtök. Az a legrosszabb, hogy a szakítás nem lett kimondva, ő csak elment. És vagy visszajön, vagy nem. Ha nem, akkor remélem, még idén értesít… És ha visszajön, utána mi lesz? Együtt maradunk még egy hétig, aztán külön folytatjuk? Kérdéssel azzal tele vagyok, de titeket sem akarlak fárasztani olyan kérdésekkel, amikre egyrészt tudom a választ, másrészt nincs válasz. Nem tudom biztosan, mikor indult el a folyamat, de az első majdnem-szakításnál örökre megváltozott valami. Utána már csak magát is hitegette, meg engem. Akkor mégsem szakítottunk.

Már nem vagyok biztos semmiben, csak abban, hogy semmit nem tudok és értek.. Válasszak a megalkuvás, és a boldogság között, visszaszerezni valamit, aki már sosem lehet egészen az enyém, akivel nem lehet tervezni, mert azzal is csak rosszat teszek. Azzal biztatom magam, hogy már éltem és szerettem eleget, de ez nem egy telíthető állapot, folyamatosan táplálni kell, mert így olyan, mintha azt mondanám, hogy nem eszek ma semmit, hiszen a múlt héten már ettem eleget. Elszámolni vele, az együtt töltött idővel, higgadtság, érzelmi háttér, önbizalom – ezzel szemben: bezárkózás. A beletörődésnek egyre több jelét érzékelem magamon. A viselkedésem, a személyiségem, visszafejlődést érzek. Minden igyekezetem ellenére sem tudom uralni. Tengődés, pótcselekvés. Nem jutok egyről a kettőre. Próbálom a hibát magamban keresni, de nem hiszem, hogy egyedül én okoztam ezt a véget. Félek tőle, hogy ez még nem a mélypont. Szexuálisan még most is kívánom őt, közeledni hozzá. Egyértelmű, hogy az érzéseim nem vesztek ki iránta. Erőltetni viszont mi értelme? Most úgy döntöttem, inkább várok, hogy ő döntsön, és elhiszem, hogy nem csak szükségből volt velem eddig. Ha visszagondolok, a kapcsolatunk előtt sokáig én nem vettem őt észre. Túlbonyolítok? Úgy érezném, hogy itt már nem arról szól a dolog, hogy együtt élünk, hanem egy folyamatos megfelelési kényszer, egy teljesítmény túra. Hogy újra meghódítsam. És szerintem ezt el is várná. A sorsra bízom ezt az egészet. Megoldani nem tudok semmit, mert nem tudok hozzáfogni, hiszen még semmi nincs eldöntve, a levegőben lóg az egész. Nem tudom, mivel rombolok, de akárhogy is: ha innen folytatjuk, az visszalépés. Tényleg engem akar? Mit akar tőlem még? Szerelmes még? Vagy csak lakótárs voltam. Egy kis biztonságérzés. Lehet, hogy valakiért hagyott el, ezt nem tudom. Bocs, a rinyálásért, de már az is sokat segített, hogy kiírtam magamból, leírtam és elolvastátok.

De hogy valami pozitív is legyen a végére: lenne egy másik lány, akivel eddig csak flört volt, egy boltban dolgozik, és …és itt jön a sok de, (1. egy lezáratlan kapcsolat, 2. ő nagyon fiatal). Sokat veszítettem az önbizalmamból, korábban én voltam a kezdeményező, most ez a tulajdonság kiveszni látszik. Nem tudok gátlások nélkül kapcsolatot teremteni.