„Elköltözöm más városba, más helyszín, más élmények. Itt találok rá 4/Nőre, aki a harmadik randin jelenti be, hogy bocs, de van pasim” – Levélírónk egy ideje nem talál normális nőt. Mióta átgurult a 30-on, már a humorával sem tud lasszózni. Az egyik nő udvaroltat magának, pedig jegyben jár, a másik meg sok ebédmeghívás után jön rá, hogy neki valójában csak a korabeli pasik jönnek be.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Harmincon túl vagyok és egyre nehezebb megértenem a nőket. Nem sokat változtam 25 éves korom óta, se külsőleg, se felfogásban, és arra is mertem gondolni, hogy nem 100%-ig bennem van a hiba. Régen ritkán kezdeményeztem, mindig a nők léptek. Ha volt egy-egy buli, vagy beültünk valahova, a humorommal hódítottam, ami görcs nélkül csak úgy jött belőlem és felfigyeltem rá, hogy ez bejön a nőknek. Mármint az őszinteség és nem a nyalás, a bók, a dicséret – abból már kaptak eleget, és tisztában vannak vele, hogy minden dicséretnek célja van. Az utóbbi időben ez van:
Megismerem 1/ Nőt, 22 éves. Látszólag kedves és szeretetreméltó. Azt mondja, most szakít éppen, és „érdemes várni rá”. Ilyet se hallottam még, de lelkesítő. Adok neki időt. Négy hónapot várok, mire hallom, hogy valóban szakított, csak éppen összeszedett egy másik hapsit. Csak szólni elfelejtett.
2/ Nőt ismerősökön keresztül találom meg. Egy kicsit bolondos, de aranyos, próbálom fűzni. 1 hónap múlva, sok tali és ebédmeghívás után bejelenti, hogy neki csak a korabeli pasik jönnek be. Jaaa, …. És erre csak most jöttél rá?? Kinyitod a kis szád, de lehetőleg időben.
Megismerek egy korombeli nőt (3/Nő) Fél évet járunk, minden rendben, majd hirtelen szól, hogy ő most független akar lenni, és egy ideig egyedül lenne. „Ha nem baj” - áááá, ne hülyéskedj, miért lenne baj? Kifejezetten szeretem az érzelmi hullámzást, meg a szeleburdi 30-as nőket, köcsög az a férfi, akinek ez nem jön be, dehogy baj, sőt, az én k***va anyámat. Mondanom sem kell, hogy nem csak egy ideig akart egyedül lenni, hanem soha többet nem láttam, csak nem volt gerince egy normális, lezárós szakításhoz.
Elköltözöm más városba, más helyszín, más élmények. Itt találok rá 4/Nőre, aki a harmadik randin jelenti be, hogy bocs, de van pasim.
5/Nő kikövetel magának egy maximális figyelmet, még semmi nincs, csak levelezünk, és 2 hét múlva és a sok meghallgatott hülyesége után szól, hogy jegyben jár. És megint az én k***va anyám, mert nem értem meg, vagy nem veszem elég könnyedén. Kedves volt velem, és azt hittem, flörtölünk legalább.
6/Nő kiönti nekem a lelkét, hogy milyen szemetek a férfiak. Egy bunkó fejű, nála 20 évvel idősebb férfivel mászkálgat, sétálgat, azt mondja, CSAK barátok és semmi több. Na, kitaláljátok, mi lett? Igen, egyszer csak szól, hogy hát nem így tervezte, de beleszeretett. Egy kopasz, pirosra égetett fejű bunkó baromba. Legyenek boldogok. Ha neki ez kell. A nőnek csak a belső számít : klíma, bőrülés, piperetükör.
Nem értem ezt a gondolkodásmódot, de az újfent világos, hogy a legtöbb nő mást mond és mást tesz. Hazugság, átverés, önámítás, képmutatás. Még maguknak is hazudnak. Az egész életük egy önámító, sehova se vezető érzékcsalódás, aztán majd valahova leszülnek és létrehoznak egy ugyanilyen egyedet, aki tovább viszi anyuka szokásait, így ez a faj soha nem hal ki. Most ott tartok, hogy elment a kedvem minden nőtől. Eddig talán úgy éreztem, hogy jobb együtt lenni valakivel, aki kiszámíthatatlan, mint egyedül, és ezért történt velem mindez. Nyugtalan lettem, pedig nem szoktam az lenni. Nem tudom már, mit csináljak, szeretnék végre egy rendes kapcsolatot, de akármit csinálok, semmi nem jön be...
