„Nem tudom, hogy működhetne tovább ez az egész és miért beszél ilyen képtelen és nevetséges dolgokat. Mintha le akarna rázni” - hogyan lehet távkapcsolatban szünetet tartani és miért nehéz egy pasinak üzenetekre válaszolni? Csak lusta, vagy el van foglalva valakivel? Ha megszűnik a kontroll, tele vagy kérdéssel. Bármi megeshet, ha a szabadság és az új környezet rászakad valakire.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod. Hasonló kérdések már voltak itt, de kíváncsi lennék a véleményetekre.
A barátommal 3 és fél éve vagyunk együtt. A korkülönbség köztünk 8 év, de engem ez sosem zavart, én választottam őt. Aztán ő július elején elköltözött a városból, ahol éltünk, mert jobb munkát kapott másutt. Én itt maradtam és a családja, a barátai is. De ilyen az élet, ha jobb lehetőség adódik, meg kell ragadni. Az történt – pár hete így megy – hogy én naponta írtam neki, de a válaszok el-elmaradoztak. Vagy egy-egy szóra szűkültek. Ezen kicsit vitáztunk, amikor beszéltünk telefonon.
Azt mondta, nem tud sűrűn válaszolni a munkája miatt… (vagy mert valaki miatt ki van kapcsolva / le van halkítva.) Legutóbb azt mondta, illetve kérte, hogy tartsunk szünetet… Ezen majdnem felnevettem. Ha úgy vesszük, távkapcsolatban vagyunk, jóformán nem is látjuk egymást és ezen felül tartsunk még szünetet? Azt meg hogyan?? Nem beszéltük meg, hogyan is tartsuk a szünetet. Mármint ne keressem egyáltalán? Mennyi időre gondolt? Nem tudom, hogy működhetne tovább ez az egész és miért beszél ilyen képtelen és nevetséges dolgokat. Mintha le akarna rázni. Anyámmal beszéltem erről és ő tömören megmondta, hogy ha a férfi új környezetbe kerül, távol a b.nőtől, hajlamos a régi dolgokat is maga mögött hagyni, akár lezáratlanul is. És ebben lehet igazság, mert ő nehezen megy bele konfliktusokba és inkább így hagyna, mint megbántson vagy vitázni kéne velem. Anyám azért is mondhatta, mert nem kedvelte őt túlságosan, ez így persze megint nem elfogulatlan… Legközelebb ezeket nyíltan elmondom neki, ha megint beszélünk. De hogyan kérdezzem meg úgy, hogy ne tűnjek paranoiásnak? Lehet, hogy teljesen érthető okai vannak és nem másvalakivel tölti az idejét, hanem tényleg fáradt. Ezt nem tudhatom meg, ha magától nem mondja. Ha nem lesz világos minden, egy hónap a maximum, amit hajlandó vagyok várni.
