Szerinte én már vénlány maradok

2014. augusztus 08. 07:45 - csajokespasik

„Az a féléves szünet a részéről csak teszt volt, hiszen ő keresett újra, én nem kerestem volna magamtól” - Furcsa módját választotta az érdekérvényesítésnek egy pasi. A barátnő nem akar összeköltözni vele, mivel szereti a függetlenséget, mire a párja sötét jövőt jósol neki.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Kedves Blog! 36 éves vagyok, nő. A barátom 41. Kapcsolatunk 6 éve tart, de volt közben egy fél éves szünet, majd újra összejöttünk. Most pont amiatt vagyunk megint leszállóágban, ami miatt az a fél éves szünet is keletkezett. Azt mondja, hogy költözzünk össze, de én élvezem a szabadságot és az egyedüllétet, és ő úgy fogja fel, hogy akkor biztos van más is az életemben. De nincs. Csak szeretek egyedül lenni, mindemellett ugyanúgy hűséges és monogám vagyok.

Azt mondja, én már vénlány maradok, és senkinek nem fogok kelleni, ha ő elhagy. Ezen nagyon bepöccentem. Hogy mondhat valaki ilyet, aki állítólag szeret? És egy ilyen szólam után azt hiszi, azonnal összeköltözöm vele? Lehet, hogy neki csak egy cseléd kell, aki felnyal utána, mert elég rendetlen. Kíváncsi vagyok, vajon mit szólna ahhoz, ha én is elmondanám neki, hogy ha én nem lennék, még annyi rend se lenne nála, mint most. Mert hetente egyszer megengedi, hogy összehúzzam. Ha elhagynám, nem engedne el, viszont ha maradok, akkor ilyen beszólást máskor is megkapok tőle. Még jó irányba is megváltozhat a dolog, mert tud rendes is lenni, ezért is vagyunk ennyi ideje együtt. Nem ismeritek a pontos jellemét, így kicsit nehéz konkrét tanácsot adni. A hanyagságát, meg azt, hogy tisztában legyen az idővel, és ne késsen félórákat, már sikerült leküzdeni, vagy valamelyest csökkenteni, tehát nem reménytelen. Ami a továbbiakat illeti, hát ott a kérdőjel. Mert ő úgy vitázik – az összeköltözéses téma kapcsán is – hogy nem érvel, hanem támad. Én meg nem hagyom magam. Ezekkel apró sebeket okozunk egymásnak. Azt érzem, hogy ő nem fog soha elhagyni engem, az eddig befektetett energia miatt, az a féléves szünet a részéről csak teszt volt, hiszen ő keresett újra, én nem kerestem volna magamtól. Nem hiszem, hogy képes lenne elhagyni: ő elkényelmesedős típus, és mással újra végig kellene játszani mindazt, amiken velem már túl volt. Sokat vagyunk együtt, és úgy vettem észre, eddig is jó neki így, nem értem, miért követeli, hogy változtassak az életvitelemen. Neki az a terve, hogy majd én költözöm hozzá. Ehhez semmi kedvem. 

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr326587115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása