Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Olvastam a szétcsúszó fiatalság elleni kirohanást a múlt héten. Én csak annyiban járulnék hozzá, hogy leírok egy lányról kész tényeket és a véleményt meg a társadalmi ill. pszichológiai vonatkozásokat rátok hagyom. Tavaly történt. Megismertem őt, legyen V., nincs jelentősége, 24 éves, kedves, aranyos, dögös - minden, ami kell. Még az elején (ez nem a legpontosabb szó, merthogy folytatás nem volt) miután csak egyetlen alkalommal kerültünk ágyba - egy véletlen folytán kiderült, hogy még két másik faszival is kavar, egyik sem tud a másikról, én mintegy véletlenül lettem beavatva.

Érezzem megtiszteltetésnek. Ekkor minden dráma nélkül, megállapítás szinten elmondtam neki, hogy minek tartom. Ő szintén megállapítás szinten elmondta, hogy nincs igazam, mások is ezt csinálják, ez járja ma, és különben is még fiatal és élni akar. (Így? Ez az élet?) Azt, hogy a másik kettő nem tud egymásról, nagyon izgalmasnak találja. Csak én rondítottam bele a játékba. Nem mondom, ha 39 lenne, akkor megérteném valamennyire ezt a ki akarom élni magam-dolgot, de 24 évesen?? Hazugság, hogy ne kelljen magának is belátnia, hogy valójában mi is. Amikor ez kiderült, nem kívántam többet találkozni V.-el, undorodtam tőle / és magamtól, hogy megint bedőltem egy csinos nőnek, és azt hittem szerethetek valakit és engem is szeretnek majd. Amikor kiderült, két dolog hiányzott belőle: a szégyen és a megbánás, neki ez természetes volt, és az, hogy kiderült előttem, na, bumm egy kellemetlen mellékhatás. Azóta V. üldöz és férfiatlannak állít be mások előtt, gyávának tart. E-maileket küldött, néha még ma is küld, benne vádak és szitkozódások. Olykor ma is üzengetek neki ismerősökön keresztül, hogy "mondd meg V.-nek... - kezdetű poénok.... és utána be szokott gurulni.

Talán nem szokott hozzá, hogy egy pasi visszautasítsa emiatt. Egy ilyen nőhöz, ilyen pasi kell. Olyan érzelmi zűrzavarban szenved az a csaj, amit el sem tudok képzelni. Csalódásként, bukott projektnek éli meg, ha nem vesz részt valaki az ócska, szemét kis játékában. Ő élvezi mindezt, nem tanította meg az anyja, hogy ez nem tisztességes, nem szabadna, és légy szíves kislányom, ne légy krva, mert az nem való. Valamit keres, valamit pótolni akar magában, de amit keres, az nem egy kapcsolat, azt csak eszközként használja (hogy magában megtaláljon, megoldjon, megfejtsen valamit, amit ő sem ért?). És ha tényleg ez a trend ma, valamennyire egyet tudok érteni a posztolóval, nagyon is. Nem az ital itt a legfőbb probléma, az csak rásegítés. Írtam az elején, hogy nem alkotok véleményt, de mégis nehéz szó nélkül hagyni mindezt, és azt sem akarom, hogy az a vád érjen, hogy ne csodálkozzak, ha így jártam, ha meg sem próbáltam megérteni… Nem gondolkoztam felnőttként és megvezethető voltam, tudom. Pontosabban, nem tudtam az egészről, míg ki nem derült, inkább áldozat voltam, mint buta - csak azért írtam le, hogy átláttam én akkor, és ma is átlátom. A testi adottságokkal és a fiatalsággal visszaélni szemétség.