„Isten tudja mi zajlott a fejében. Ha nem akart velem járni, azt már korábban és jó pár számla előtt is tudta” – nem elég, hogy a csajba kétszázezerért töltöd a táplálékot, amit néha ő még le is fényképez, de ha ezek után még egy csókot sem kapsz, az vérlázító.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A hétfői bejegyzésre: nekem is volt hasonló, ez a dolog létezik, amikor olvastam, éreztem, mit gondolhatott a szerző - csak azzal a különbséggel, hogy én nem úsztam meg egy fagyival. Összesen közel 200 ezer forintot fizettem, cserébe egyetlen csók nélkül. Úgy sincs senkim, kire költsek? – alapon mentem bele, és sokáig azt hittem, kapok majd valamit. Egy volt kolléganőmről van szó. És onnan következtettem, hogy nem ablakon kidobott pénz, hogy egyszerűbb, szerethető léleknek gondoltam. Még az sem zavart, hogy néhány kaját lefényképezett a mobiljával.
Amúgy nem kislány már, de ezt még nem róttam volna föl neki. Ő javasolta az éttermezést, többnyire ő is választotta ki. Én meg ugye: az Úriember. Én ott próbáltam spórolni, hogy a legegyszerűbb és legolcsóbb kajákat választottam, ha ő belelendült. Az én részemről – a hódító Férfi oldaláról - megvolt egy nagyon nagy jóindulat és udvariasság és kitartás, nagyvonalúság. És ahogy Ti is írtátok: nem az a gond, hogy sajnáljuk a pénzt, hanem hogy megalázó ez a játék, amit a nő művel – amiről ő már tud, de te még nem. Nem a pénzről lenne szó, ha nem lenne átverés-szaga, nem sajnálom, ha utána én is kapok valamit. Szemétség, ha tudja, hogy úgysem lesz semmi, mégis elfogad valamit. Megnyugtató, hogy nem csak velem esett meg hasonló, habár nekem nem 1 fagyiba került.
Incselkedő pillantás – kedvesemnek szólított - remény – félrevezetés – csalódás – ez ellen senki nem tud tenni, akármilyen okos, meg rafinált, mert nem látsz a másik fejébe. Nagyon könnyű kívülről tanácsokat adni, és annyi a különbség a két sztori között, hogy én nagyon szerelmes voltam belé, ha vele voltam, megpihentem mellette. És azt is könnyű mondani, hogy nem vagyok már 18, meg felnőtt ember nem szeret bele ilyen odaadóan senkibe, mert felnőtt, …ez nem így megy – a szerelem gyermekivé és naivvá tesz és visszavet éveket, akár ha 18 lennél. Nagyon szerelmes voltam belé, lenyűgöző személyiség volt, nem egy buta nő, és szippantott be, mint egy fekete lyuk. Úgy éreztem, volt valakim, még ha nem is történt semmi. Isten tudja mi zajlott a fejében. Ha nem akart velem járni, azt már korábban és jó pár számla előtt is tudta. Fél évig "jártam vele" (pórul), és nem tudom, valaha is sikerül-e őt teljesen elfelejtenem. Talán majd egy másik nővel, akivel nem csak táplálkozni járunk, de egyéb is történik – ami nem a kihasználás vagy tétovázás.