Levélírónk azt a ritka embertípust képviseli, aki még hisz az egyéniség mindent eldöntő varázsában. Ám amikor egyszer megjegyezte az egyik ismerősének, hogy őt elsősorban az egyéniség vonzza, ő azt mondta neki, hogy akkor csak ronda, idétlen és agybeteg női lesznek. Ma bebizonyítja nekünk, hogy ez mennyire nem így van.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Gyakran kerül terítékre itt is, hogy: munkahelyi kapcsolatok. Igen vagy nem? Azt körül is járják, hogy miért ne, vagy miért igen, én a magam részéről bevallom, hogy soha nem ismerkedtem melóhelyen. Az ötlet is iszonyú, mert ebben CSAK kockázat van. Nem azért, mert ott lehetetlen jó partikat találni, de valahogy az egészet átgondolva, hogy tulajdonképp a második otthonunkban van a párunk, akivel néha összetűzésbe is keveredhetünk, vagy utasíthat, miközben toljuk a cég szekerét, nem sok vonzó van. Nálam ez az ismerkedési típus örökre ki fog maradni. És az sem mellékes, hogy elég régóta mozgok a munka világában ahhoz, hogy észrevegyem, hogy többnyire minden helyen ugyanazok az alapkarakterek vannak:
- van a csaj, aki sűrűn bőg, és igazából senki nem tudja, mit is csinál, mi a beosztása, ő csak van. Van a sztorizós ötvenes hapsi, aki mindig jártatja a száját, és úgy adja elő a teljesen hétköznapi történeteit a múltjából, mintha megjárta volna Vietnámot. ...Van a skizoid túlsúlyos (ez nő és férfi is lehet), aki elsőre unalmasnak, szerencsétlennek és szomorúnak tűnik, de olykor felélénkül valamitől, aztán vörös arccal ordítani kezd valakivel. ...Továbbá van a fiatal, divatosan öltözködő bájgúnár, aki csak az iroda / raktár / egyéb szépnőjével smúzol. ...Szépnő meg kedves, bájos mindenkivel, bár erősen pletykás, mindenki szereti is, és folyton kacag, de igazából róla se tudja senki, mit is csinál a cégnél... és ha a cég fennmarad, ő 20 év múlva is ugyanitt lesz, talán innen is megy férjhez. Ezeket lehet, hogy csak én látom ilyen szélsőségesen, de nagy vonalakban mindig megtalálom őket: a klisé embereket.
Én nem bírom a klisé helyzeteket és a klisé embereket, mert totál kiszámíthatóak, amint meglátom őket, bennem öt perc alatt lepörög, mit fognak mondani és tenni, és úgy is történik mindig. Ez nem jóstehetség, inkább emberismeret. Biztosan másnál is fejlődött már ilyen „rendellenes” irányba az emberismerete. És a munkahelyi kapcsolatokban is átlátom ugyanígy.
Mint kiderült, én úgy általában nehezen bírom az embereket, ez az én hibám, de az ismerkedéseimet ez a tulajdonságom nem szokta megnehezíteni. Sőt, jobban odafigyelek tőle. A barátaimat is úgy sikerült válogatnom, hogy klisé ne legyen köztük, és a barátnőimnél is az első, amit nézek, nem a melle, hanem az, hogy van-e egyénisége. (Amikor egyszer megjegyeztem az egyik ismerősömnek, hogy engem a nőkben elsősorban az egyéniség vonz, röhögve úgy reagált, hogy akkor csak ronda, idétlen, kábszeres és agybeteg nőim lesznek.... mert szerinte csak azoknak van egyénisége. Ez az az általánosítás, amit már én se fogadok el, mert nem így van, sőt, a legtöbb egészséges lelkű embert az egyéniséggel lehet megfogni, és minden többi meg utána jöhet. Aki nem így érez, az meg az ő dolga.
R.
