„Kérdezte, miről beszeltünk ennyire, így kiderült, hogy én mégsem vagyok foglalt” – ha egy nő éjszakai szórakozóhelyre látogat, nem feltétlenül ismerkedni akar. Vigyázz a tapizással és a rámenős viselkedéssel, de ha italt küldesz a lányoknak, még lehet esélyed, annak ellenére is, ha visszautasítják.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A “Ma már ránézésre elküldenek” bejegyzésen össze-összeszorult a gyomrom. Ledöbbentem, mennyire nem működik a kommunikáció férfi és nő közt. Nem tudom igazán, ki a hibás, vagy hogy egyáltalán van-e “hibás”. De mégis lehülyézzük, lep*csázzuk, lef*szozzuk a másik nemet. Pedig csak nem értjük, és azzal, hogy negatív (vagy bármilyen) jelzővel illetjük, megnyugtatjuk magunkat, hogy mégis értjük. Ennek van értelme? Ezt az elméletet a szakmám (jobban mondva a tanulmányaim) során szűrtem le, de szerintem itt is igaz lehet. Ha egy laikus nem érti a tervezett épület koncepcióját, általában nem fog tetszeni neki (nagyon ritka, ha mégis).
Kérdeztem a tanáromat, hogy ez miért van így? Mondta, hogy ez egy általános jelenség, ha az ember valamit nem ért, azt nem szereti. Lehet, hogy itt is erről lenne szó? Már mögöttem vannak a szórakozóhelyes estéim, de jól emlékszem, mennyire idegesített, amikor leszólítottak, odajöttek esetleg fogdostak (erre nem kell kitérnem, miért nem tetszett, ugye?). Hülye egy helyzet. Egy viszonylag kicsi helyen, férfiak és nők táncolnak, iszogatnak, barátokkal találkoznak. Eleve egy felvillanyozott szituáció, amin az alkohol csak erősít. Nem tiszta az sem, hogy ki, miért jött. Akik csajozni/pasizni jöttek, abból indulnak ki, hogy itt a legtöbben ugyanezért jöttek. Akik barátokkal találkozni jöttek, iszogatni, szórakozni, azok szintén abból indulnak ki, hogy a többség nem ismerkedni van itt, legalábbis nem a “klasszik” ismerkedés miatt.
Szóval, mindenki abból indul ki, hogy mindenki más azt akarja, amit ő (sarkítva). Ez egy fokozott konfliktus veszély. A posztírót megértem és visszagondoltam azokra az esetekre, amikor én küldtem el, csak egy közeledés, vagy nézés miatt (pedig lehet, hogy csak szólni akart, hogy rágóba ültem – milyen kedves lett volna tőle). Szégyellem magam, de ez egy betelt pohárnak (nem alkohollal betelt…) az eredménye (legalábbis nálam az volt). Nem szeretnék mentegetőzni, inkább csak elmélkedni, hogy miért van ez, és hogy hol a hiba a rendszerben. Biztosan nagyon egyénfüggő, de én sosem ismerkedni mentem szórakozóhelyekre. A kocsmába / bárba inni mentem és beszélgetni a barátaimmal, a diszkóba / koncertre pedig táncolni (egyedül vagy a barátaimmal). Persze tudtam, hogy mások esetleg más miatt vannak ott, ezért igyekeztem mindezt úgy kiélni, hogy senki ne érezze magát provokálva / invitálva.
Most gondoljatok bele, elmegyek szórakozni, de akkor is oda kell figyelnem, hogy most pl. a kedvenc számom megy, de én nem táncolhatok erre, úgy, ahogy pont jól esne, mert akkor esetleg valakinek, akinek a szemei pásztázzák a táncparkettet, úgy venné, hogy én a figyelmét próbálom elcsípni. Diszkózástól ezért hamar elment az ember lányának a kedve. Koncertek valamivel jobbak. Ott jó esetben nem egymást nézik az emberek. És ez most úgy jön le, mintha annyira dögösnek/szépnek tartanám magam. Pedig nem, nem csak, hogy nem tartom magam annak, nem is vagyok az. El se merem képzelni, hogy az igazán szép lányok ezt hogy bírják / csinálják / kezelik. Amit esetleg tanácsként tudok adni a másik nemnek (tehát a férfiaknak), ha féltek a csalódástól vagy a “már ránézésre elküldenek”- től, várjátok meg, míg a lány jelzi, hogy … bár ez sem egy igazán jó tanács, mert amint fönt kifejtettem, valószínűleg a kommunikációs lyukak férfiak és nők közt nagyobbak, mint gondoltam/ gondoltuk.
Még egy gondolat. Próbáltam azt a verziót is, hogy annak ellenére, hogy nem ismerkedni mentem esetleg kapcsolatban is voltam, beszélgettem az illetővel. Amint kiderül, hogy nekem nem ugyanazok a céljaim, kaptam a hülyébbnél hülyébb megjegyzéseket. Valószínűleg nincs tuti út, nem is volt és nem is lesz, de rossz volt a fent említett bejegyzést olvasni. Sajnálom, hogy egy nézés miatt elküldtelek…
Ui.: 27 év alatt egy számomra kellemes, és a férfinak sikeres, leszólításban volt részem. Hosszú idő után újra találkoztam egy barátnőmmel, akivel régen mindig ugyanarra a szórakozóhelyre jártunk, ezért jó pár évvel később megbeszéltük, hogy a régi idők emlékére menjünk oda. Gyakorlatilag nem jutottunk messzire, mert bent túl hangos volt a zene, nekünk meg sok mondanivalónk volt. Így a külső bárnál sátoroztunk le, ahogy az várható volt, rendesen elmélyedtünk egymás csiripelésébe. Erre a báros mondja, hogy ezt a kört (végig ugyanazt ittuk, szintén a régi idők emlékére – elég “ciki” pia volt – de diák időszakunkban erre volt pénzünk) nem kell fizetnünk, az az úr küldi (mutat egy mellettünk álló férfira). Mondtam neki, hogy nagyon kedves tőle, de nem fogadhatjuk el. Kérdezi, miért? Mondom, mert foglaltak vagyunk (ez csak félig volt igaz, a barátnőm igen, én pedig épp egy kapcsolatból másztam ki - ez volt a nagy megbeszélnivaló…) és gondolom azért hívsz meg minket, mert ismerkedni szeretnél. Azt mondta, igen, mert azon kívül, hogy iszunk és egymással elmélyedve beszélgetünk, nem csinálunk mást, így nem maradt neki sok választási lehetősége, mivel a szavunkba nem akart vágni. Mondta, hogy mindegy, foglaltak vagyunk-e, igyuk csak meg, egészségünkre. Nekünk szimpatikus volt, mi is neki. Kérdezte, miről beszeltünk ennyire, így kiderült, hogy én mégsem vagyok foglalt, csak épp nem teljesen tiszta. Erre persze elmosolyodott. Ugyanakkor nem volt “sikeres” az este, de elérhetőséget váltottunk, a többi pedig már ment magától.
