„Egyik alkalommal elmondtam neki, hogy kezdek beleszeretni. Ő erre annyit válaszolt, hogy nem tudja viszonozni” – Levélírónk elfogadta, hogy nem lehet mélyebb kapcsolat a kiszemelttel, ennek ellenére mégis kötődik hozzá. Miután kiterítette lapjait, a srác sűrűbben írogat, de a személyes találkozót vagy a telefonbeszélgetést kerüli.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nekem is volt egy érdekes találkozóm, amiből majdnem kapcsolat is lett. A pasi 28, én 26. Ő addig írogatott rám, amíg bele nem mentem a találkozóba, annyi szólt mellette, hogy ugyanabban a városban éltünk és viszonylag közel egymáshoz: közös téma gyanánt legalább már van valami kiinduló pont. Ő a levelezés alatt minden alkalommal megjegyezte, hogy van autója… Nem kérdeztem. Amikor az oldalát nézegettem, vártam, hogy az összes képen autóval fotózkodik majd, de szerencsére egyet sem találtam. Pár férfi azt hiszi, ennyi kell ahhoz, hogy egy nő beinduljon és ők is többnek látszanak tőle.
Természetesen kocsival jött elém, ahogy ígérte. Nem mentünk messzire, csak a járművében ültünk. Javasoltam, hogy menjünk valahova, minek üldögéljek veled itt, aztán beültünk egy helyre kávézni. Szokták mondani, hogy az első randin a nő hamar eldönti, mi lesz. Az én esetemben is így tűnt, és akkor az alkalmi szex dolognál többet nem láttam. Hazavitt. Aztán 3 hét hallgatás. Már-már kezdtem meggyőzni magam, hogy ennyi volt, és ennek az egésznek sok jelentősége nincs, nem baj, amikor jelentkezett. Találkoztunk. Csókolóztunk, jó volt, felmentem hozzá, lefeküdtünk.
Eltelt pár hét… Találkozgattunk. Mi is van akkor most köztünk? Mintha kezdtem volna beleszeretni, de sajnos nem tudtam, hogy a másik mire gondol. Ő sem tudja, mit akar? Ennyire összetett személyiség lenne? Sokszor úgy éreztem, nem vesz komolyan, bár erre inkább nekem lenne okom. Egyik alkalommal elmondtam neki, hogy kezdek beleszeretni. Ő erre annyit válaszolt, hogy nem tudja viszonozni… Utána még 1 órát voltunk együtt, aztán nem bírtam tovább, hazamentem. Sokáig semmi: nem keresett, így én sem kerestem. Talán arra várt, hogy én keressem? Ennek mi értelme? Nem gondoltam, hogy már az elején elakadunk. Tudom, hogy minden kapcsolat megszakad előbb-utóbb, de ennyire az elején... Elfogadtam, hogy nem lehet mélyebb valami, ennek ellenére mégis kötődik hozzám, miután feltártam neki az érzéseimet, sűrűbben ír, küld sms-t, de a személyes találkozót vagy a telefonbeszélgetést kerüli. Én elfogadtam a döntését, de akkor miért nem tűnik el? És mi a baja a tartós és zárt kapcsolatokkal egy férfinak? Talán túl nagy felelősségnek és elköteleződésnek érzi?
