„5 perc múlva mennie kell. Azt hittem, kapott egy hívást, ami halaszthatatlan, rákérdeztem, de nem, csak mennie kell” - 37 évesen már illik megállapodni, bár nem egyszerű. Az esélyek romlanak, a felhozatal szűkül, és az a bor is egyre többször kerül vissza a hűtőbe. Mit akar egy nő, ha nem akar semmit?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mielőtt valaki azt írná, hogy azért nincsen barátnőm, mert unalmas és ronda vagyok, elárulom, hogy régebben volt pár olyan nőm, akikre minden kollégámnak fájt a foga, tehát ezen túl is léphetünk. Az nem rajtam múlott, hogy nem lett tartós, mert … és itt a hangsúly, ezen a mert-en, amiből könnyen lesz Miért? tény, hogy akkor sem volt több pénzem, vagy jobb állásom, mint ma. Azóta azon gondolkodom, mit kellett volna máshogy csinálni, hogy megtartsam őket. Mindig nagyon körültekintő voltam, odafigyeltem, nehogy hibázzak.
Mindent megadtam neki, ami erőmből tellett. Utána másoktól is megkérdeztem, szerintük miért hagytak ott, azt mondták, ezek a nők egyszerűen ilyen típusok. 37 vagyok, lassan megállapodnék, de elég nehéz tartós kapcsolatra találni valakit. Külsőleg nincs velem baj, szórakoztatónak is tartom magam, mások is engem. De nemhogy tartósat nem találok az utóbbi időben, de mást se. Próbálkozom, találkozgatok…és itt jön a talány. Szerintetek mit gondolhat az alábbi nő?
Adott egy 29 éves, helyes, mosolygós lány. Adott vagyok én, a fent leírt paraméterekkel. Találkozunk, szimpatikusak vagyunk egymásnak, amikor úgy érzem, eljött az idő, meghívom magamhoz, minden terv nélkül, és… és? 5 perc múlva mennie kell. Azt hittem, kapott egy hívást, ami halaszthatatlan, rákérdeztem, de nem, csak mennie kell. Hát jó, bor vissza a hűtőbe, ajtó nyit, hölgy távozik. Miért? Velem kapcsolatban? Mi zaklathatta fel? Kulturált a lakásom, én is kulturált vagyok… Szóval, nem lenne-e baj, ha ő most hazamenne? – kérdezi. Most mit mondjak erre? Nem volt probléma, még a megállóba is kikísértem. Nem beszélgettünk sokat, inkább hallgattunk és vártuk a buszát.
Másnap reggel telefon: azt mondja, hogy elnézést, hogy olyan korán (5 percet sem töltött nálam) el kellett mennie, mert rossz érzése támadt. Nem firtattam. Bonyolult. Tanulni kell, jól van, akkor egyelőre nem hívom magamhoz – tökéltem el. Aztán egyik péntek este, amikor már volt egy lebeszélt programom, felhívott, hogy találkozzunk. Rendben. Mondom, hogy már van valami és nem leszünk egyedül. Kérdi, csatlakozhat-e, nem zavar majd? Mondom, ha őt nem zavarja, minket se zavar. Ekkor már kissé tele volt vele a... Meguntam, hogy mindig nekem kell alkalmazkodni. Hagyom, hogy az események történjenek. Volt a társaságban egy 22 éves csaj, akivel csak dumáltunk, de semmi több nem történt és nem is fog. Még azt sem mondanám, hogy egész este vele voltam elfoglalva. Erre másnap megkapom a csajtól, hogy látta, többet foglalkozom azzal a másikkal és,… Talán vetélytársat lát benne? - annak ellenére, hogy elmondtam, nem az esetem a lány, tényleg csak barátok vagyunk, nem jönnék össze vele, más korosztály is. Látom, hogy puhatolózik, csak minek és milyen irányba, min akar tetten érni? És mit akar, ha semmit? Lehet, hogy nálunk vannak Európában a legszebb nők, de nem biztos, hogy a legnormálisabbak is.