Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Itt olvastam valahol, hogy 30 alatt a nő még téveszmékben él, többek közt abban, hogy a férfi arra való, hogy állandóan szórakoztassa őt, nem lehet rossz passzban, mindig vigye szórakozni őt és hordozza a tenyerén – és ezzel egyet tudok érteni. Ez egy közel sem kiegyensúlyozott dolog, van a férfi, akit kidobhat bármikor, ha arra szottyan kedve. Csoda, hogy manapság az érett férfiak többsége bátortalan és tele van rossz élményekkel? Az eddigi sikeres párkapcsolataim mind 30 fölötti, magához tért (felébredett) nőkkel volt.

Úgy tartják, hogy mindig a nő választ, ezzel is egyetértek. De az milyen már, amikor nem válaszolnak levelekre, nem küld képet magáról, vagy azt írja, foglalt (ha foglalt, miért hirdeti magát?) Ez azért megalázó rám nézve, mert még annyira se tart, hogy hihetőbb indokot találjon ki. Az se sima, amikor 2-3 levél után váratlanul megszakad a levelezés, pedig egész jól indult. Volt kellemes csalódásom is: az egyik nő 36nak mondta magát és elhittem, pár hét múlva elárulta, hogy valójában 42 éves, de elég vékony testalkatú és, ahogy mondta „a vékony testalkat fiatalít”. Nem zavart, mindegy hol tartanak a számok, ha nem annyinak néz ki. Az a baj, ha többnek néz ki, mint amennyi, ha kevesebbnek, kit zavar? De inkább egy ilyen eset, mint az a nő, aki egy 5 évvel korábbi képet küldött magáról, (mint mondta akkor) és a találkozóra egy legalább ötször olyan vastag hölgy érkezett, alig ismertem fel, a karját néztem, és nem tudtam volna két kézzel sem átfogni. Ez még nem lett volna akadály, mert szép arca volt, viszont a követelőzéseivel tette ki a pontot. Egyszer este nyolckor hívott fel, hogy találkozzunk. Azt mondtam, hogy egy barátommal találkoznék ma, mert napok óta le van beszélve. Válasz: Akkor mondjam le. Őt mondtam le.

Aztán ott vannak a negyvenes, 1, vagy több gyereket nevelő nők (akár férjnél vannak, akár nem) nagyszájúak, próbálkoznak, ám később ők is visszavonulót fújnak. Ezt sosem értettem: mit akarnak maguknak bizonyítani? Azt tesztelik, hogy mennyi esélyük van még a piacon? Kis női önérzet-tuning? Szerintem beletrafáltam: és ez az igazság. Szeretnék egy olyan nővel találkozni, akiben bízhatok, érzelmeink kölcsönösek, nincsenek követelések és ezek a játékok. Akivel nem érzem azt folyamatosan, hogy meg kell felelnem, alkalmazkodnom, és ki kell szolgálnom őt, különben lelép. Kiábrándító