Minden találkozó után csókkal búcsúztok, de a pasi sosem keres. Vagy félénk a lovag, vagy igazából nem is érdeklődik. Posztolónkat zavarja, hogy a pasi magától nem jelentkezik, de a nyelvét azért mindig bedugja a szájába. Szerinte divat lett a szakítás, és sok ember számára a kapcsolat csúcspontja és betetőzése: a vége.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Van az a roppant idétlen és kártékony mondás, hogy „akit szeretsz, azt elengeded” – igen ám, de mi van, ha mind a két fél ugyanígy gondolja? Akkor nem lesz semmi. Várhatod, hogy hívjon, vigyen, bejelöljön. Ma már a nőnek kell lépni, mert nem egy olyan, el sem indult kapcsolatról tudok, ahol később derült ki, hogy mindketten odavoltak egymásért, de egyik sem mert lépni. És így nem is lett semmi. De ki vagyok én, hogy beleszóljak mások életébe, ha még a sajátommal sem boldogulok? Van ez az előbb említett mondás, amit szerintem főleg azok használnak, akik versenyt csinálnak a szakításból és egyenesen élvezik, ha elhagyhatnak valakit.
- Ezzel az ostoba közhellyel győzik meg magukat, hogy végül is jól döntöttek, és ők jó emberek, akik tudják, mit akarnak. Jó ürügy és jó kibúvó. Nekik a kapcsolat csúcspontja és betetőzése: a vége. Nincsenek illúzióim, mégis bátorítom magam, hogy nem mindenki ilyen.
- A másikra bízni a saját választásod olyan, mint egy első randin, ahol mindketten szimpatikusak akarnak lenni a másiknak, és egyik sem mer alkoholt fogyasztani, pedig kívánja, mert jaj, mit fog gondolni a másik, noha mindketten innának valamit...és sokkal kellemesebb, oldottabb lenne a légkör. De nem.
- Sajnos a legtöbb ember azt lát, amit látni akar. Például: volt egy férfi az életemben, aki az összes barátomat lehúzta, átverte, és már 1 éve nem látni, eltűnt. Mégis a mai napig engem hibáztatnak és azt mondják, biztos titokban most is együtt vagyok vele, csak nem mondom, hogy ne legyen kellemetlen. Hiába mondom nekik, hogy én is utálom őt, legalább annyira, mint ők, nem tartom vele a kapcsolatot, a számát is töröltem. De elegem van abból, hogy miatta nekem kell bocsánatot kérnem a mai napig.
- Márciusban megismertem egy fiút, akkor még volt barátnője, de augusztus óta már nincs és elkezdtünk közeledni. Valahányszor találkoztunk, heti egyszer, mindig csókkal búcsúztunk. De ő sose keres. Állandóan én keresem, az elején is én hívtam. És ez nem tudom, mit jelent, de azt látom, hogy nem haladunk. Pedig minden adott és minden jel jó (volt). Olyan, mintha mindegy lennék neki.
- A kérdésem: mi folyik egy ilyen pasi fejében és ilyenkor mi a lány dolga? Már ha nem akarja folyamatosan nevetségesnek érezni magát, vagy úgy, hogy rátukmálja magát a másikra azzal, hogy mindig ő jelentkezik? Köszönöm, hogy végig olvastátok és a tanácsokat is, előre.
