„Egyik este felhív és nagy drámai hangon bejelenti, mintha ő nem tehetne semmiről, hogy megismert egy csajt egy netes játékból” – az úriember nagylelkű, még szakításkor is, ajándékot soha vissza nem kér. De ha mégis, és nálad felejti a telefont, legalább nyertél valamit.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Igazából ezt csak azért küldöm be, hogy ti is nevessetek. Most már én is azt teszem, pedig akkor inkább sírnom kellett volna rajta. Nyáron történt, hogy a párom 1 év után elhagyott, igazából, ha őszinte akarok lenni, még az egy évet sem húztuk ki teljesen, csak kerekítettem. Ő nálam 8 évvel volt idősebb, és igen gáláns volt velem, sok ajándékot kaptam tőle, mobiltól kezdve apróbb bizsukig. Lehet, hogy ezzel akart magából pótolni valamit, úgy képzeljétek el, hogy minden második találkára kaptam tőle valamit. Már visszahallottam másoktól, akikben addig megbíztam és meséltem róla nekik, hogy egy pénzéhes nő vagyok, aki érdekből van ezzel a csávóval.
Csakhogy ő választott engem, és ő adott mindent, soha nem kértem tőle semmit, egy doboz gyufát sem. Az elején még vissza is utasítottam dolgokat, de ő erősködött, hogy megsértem, ha nem fogadom el. Most ha egy pasi magától ilyen, rá illik szólni, hogy „figyelj, elég az ajándékokból, nem kell, ne hozzál semmit” - csinál ilyet bárki is? Volt már mobilom, tehát simán visszaadhattam volna, hogy köszi, van, nem kell. Két hétig ki sem csomagoltam. Persze, ma már azt használom. Történt, hogy egyik este felhív és nagy drámai hangon bejelenti, mintha ő nem tehetne semmiről, hogy megismert egy csajt egy netes játékból. És köztünk vége.
Két nappal később átküldött egy rövid listát, ami azokat a tárgyakat sorolta fel, amiket visszakérne... Szerencsére a mobil maradt. Biztos elfelejtette. Igaz, ő óhajtó módban fogalmazott, hogy jó lenne, ha visszaadnám ezt meg ezt, és én mondhattam volna azt, hogy nem adom - kíváncsi vagyok, mit tett volna – de visszaadtam. Ezek után nem is akartam megtartani őket. Lehet, hogy bosszúból csinálta, nem csóróságból. Találkoztunk – az ő javaslatára – egy huzatos metrómegállóban és átadtam egy díszcsomagolásos ajándéktáskában. És akkor át sem kell csomagolnia, így ahogy van adhatja a következő nőnek. Miután szétváltak útjaink, az elején rossz volt, hogy semmit nem tudok róla, és ilyen gyors és aljas módon lerendezett. De van egy mobilom
