„Minden évben egzotikus helyekre megyünk nyaralni, de őt nem zavarja, közönyös, nem túl érdeklődő, a tengerparton úgy sétál végig, mintha Csepelen járna” – mit lehet tenni, ha életünk párja egyszer csak elutasító és gonosz lesz, ráadásul már az ágyban is inkább ijesztő, mint vonzó? Levélírónk mindent megtett, hogy megmentse a házasságát, és nem rajta múlik, hogy egyre reménytelenebb.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kicsit más korosztály vagyok, mint itt az átlag, de a történet passzol ide, és a tanácstalanságom is. A feleségemmel 14 éve vagyunk házasok, egymáshoz öregedtünk, értsd: a szokásos hullámzásokat elviseltük, voltak nagyobb problémák, amiken simán túltettük magunkat, de kitartottunk egymás mellett. Van egy lányunk. Sikeres vállalkozást viszek, anyagi gondjaink nincsenek. 4-5 évvel ezelőtt kezdődtek feleségemnél a pszichológiai gondok. Én már az ok nélküli szurkálóládásainál éreztem, hogy ez valaminek a kezdete és ebből baj lesz. Úgymond, mindenkihez volt egy kedves szava, emiatt az összes közös barátunk eltűnt.
Olyanokat csinált, hogyha meghívtam valakiket hozzánk, akkor úgy búcsúzott el tőlük a végén, hogy „remélem, ez volt az utolsó alkalom, hogy idejöttetek” mindezt mosolyogva, kedvesen, mintha azzal búcsúzna, hogy „gyertek máskor is”, vagy éppen viccelne. De nem volt vicces. Nagyon kínos volt. Sokat magyarázkodtam miatta. Utána jöttek a befordulások és az érzelmi üresség. Mindene megvan, bőségben él, és azt se bánnám, ha megcsalna, csak legyen újra a régi. Kapott rá gyógyszert, ha szedi, csak fáradtabb, bár számomra akkor is ijesztő. De legalább nem okol semmiért, ugyanis ez is része volt a rohamainak, hogy mindenért patáliát csapott. A szex a megroppanása óta nem érdekli, és őszintén szólva, nem is bántam, én is hamar feladtam, nem kívántam, féltem tőle. Kitörni készülő vulkán – szabályosan ez jutott eszembe róla.
Mit csináljak most? Ha elválunk, senkije és semmije nem lesz. Pár éve van egy szeretőm, munkahelyi viszony. Az asszony nem tud róla, nem is kívánnám, hogy a tudomására jusson, ki tudja, mit váltana ki belőle, lehet, hogy egy olyan rohamot, ami még az eddigieket is felülmúlja. Jól élünk, anyagi gondjaink nincsenek, és mégis várom, mikor töri össze a kocsit. Nem az autót féltem. Minden évben egzotikus helyekre megyünk nyaralni, de őt nem zavarja, közönyös, nem túl érdeklődő, a tengerparton úgy sétál végig, mintha Csepelen járna. Régen nem volt ilyen korlátolt, de hát az régen volt.
Tudom, nem túl felemelő történet így karácsony előtt, de jövőre mindenképpen hozok valamilyen döntést. Röviden és tömören ennyi.
