„A rámenős MILF eszelősen jól bírja a piát, még téged is megdöbbent, a fiatalabb kolléganők csak koktélt szopogatnak, a hapsik üvegből söröznek” - az év végi céges bulik még mindig kínosak, a fiúk kanosak, a gyengébbek pedig kilenckor már kiesnek. Sorra vesszük a céges bulik visszatérő és állandó karaktereit. Kiváló ismerkedési alkalom, mert a nők legalább nem küldenek el, míg ha bárban ismerkedsz, csak addig állnak szóba veled, ameddig fizeted az alkoholmentes koktéljukat.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Szerintem itt már sokan voltak közülünk céges bulin, ha nem is sajáton, valaki másén potyázóként. Én voltam már így is, úgy is, tehát valamivel szélesebb képet láttam és össze tudom vetni a tapasztalatokat. Miről szólnak a céges bulik alapvetően? Jelen kell lenni, együtt kell lenni azokkal, akikkel egész nap amúgy is együtt vagy, aztán vagy kedveled őket, vagy nem, vagy semlegesek – de ez a kényszeredett összezárás egy buli keretein belül mindig érdekes megfigyelni valót eredményez. Ezeket azért rendezik, hogy közelebb hozzák egymáshoz a beosztottakat és főnököket. Felszabadultabban kéne viselkedni és ez a kettősség (buli, de mégiscsak ezekkel dolgozom együtt) fura lelkiállapotokat hoz ki a nőkből. Amúgy a férfiakból is.
Vannak állandó figurák. Van a sértett arcú, középkorú, pocakos fazon, aki duzzogva ül egy sarokban egész este, és mindenkit egy-egy rövid, cinikus tőmondattal elintéz (mégse megy haza, a legvégéig marad). A céges bulik tetőpontja az év végi céges buli, helyszíne többnyire valami olcsóbb vendéglátó egység. Nem is ezekről írnék, hanem a nőkről, akik szintén kénytelenek elszenvedni ezt a formaságot. Érdekes lenne összehasonlítani a hétköznapi bárokban megforduló csajok és a céges bulin jelenlevő nők viselkedését. Valaki itt felszabadultabb, valaki ott, valaki egyik helyen se. Mindenesetre én, mint pasi, hogy bárban ismerkedjek, mintegy leszólítsak valakit, sose ment, nagyon komikusnak tartom a helyzetet, vagy inkább idétlennek. És ha visszautasítanak, azt nehezen viselem, képes az egész estémet taccsra vágni.
Szóval, a vállalati bulik női karakterei: - van a flegma csaj, aki azt hiszi, ettől titokzatos, de nem lepődünk meg, mert ő bent is ilyen. Van a mindenkit utáló, fúró, pletykás csaj (változó korú, szörnyen kiöltözik a bulira, nehogy őt vegye szájára a nép, persze, pont emiatt fogják) aki vérig sért mindenkit, látszólag akaratán kívül, mosolyogva, este meg részegen arról panaszkodik, hogy mindenki utálja őt (ez a fajta valamiért állandóan rántott sajtot keres). Van a buta szőke nő, aki szép és ártalmatlan, de semmi több... beszélgetni próbálsz vele, hamar feladod. De szép a mosolya, és ha gondolkodni próbál, látszik az arcán az erőfeszítés.
A rámenős MILF eszelősen jól bírja a piát, még téged is megdöbbent, a fiatalabb kolléganők csak koktélt szopogatnak, a hapsik üvegből söröznek, mert nem kell várni a csapolással. Az idióta, 20 év körüli csaj büszkén meséli mindenkinek, hogy otthagyná a párját egy magasabb kvalitású egyénért, aki mellesleg háromszor annyit keres, mint a jelenlegi, az a középvezető jó is volna... Van a hármas szintű spirituális csaj, aki nem iszik és este tízig vega is. Van az ex-punk, aki ma szolid, de az arcán ott vannak az átbulizott évek lenyomatai. Van a csaj, aki semmilyen, de ő le fog lépni kilenckor. Van a magányos, vagy elvált negyvenes nő, aki nagyon sok történetet tud mesélni a kutyusáról, rengeteg képet is hord magánál a telóján, ha nem vigyázol, mindet megmutatja.
Hat óra magasságában gyülekezik a társaság, még mindenki szolid és próbálja megszokni a másik ünnepi arcát. Kis erőltetett poénok, kitűnnek a generációs különbségek. Hétkor az első pezsgő és rövidek után lazábban folytatódik az este, oldódik a hangulat, a csajok smúzolnak a főnöknek. Mindenki bájos. Nyolc körül már látni, merre tart a folyamat, kialakulnak a klikkek. Azok a kollégák, akik látványosan nem élvezik ezt az egészet, bejelentik, hogy kimennek egy cigire, és valamiért háromnegyed óra múlva térnek csak vissza. Kilenc körül azok, akik eddig is unták, felállnak és azt mondják, hát menni kell már haza, őket elbúcsúztatjuk. Innen indul a lényeg, mert aki marad, az vélhetően jól érzi magát.
Aztán jön oda hozzám bratyizni X munkatárs, aki nappal általában mogorva és modortalan, de most felszabadult, mert az asszony nincs mellette (hozhatta volna, de így igazoltan van távol és hátha leesik valami sunetti) „Máté, mit iszol? Mér iszol, mér nem iszol, mér nem azt iszol, ingyen van... hű, láttad, hogy néz ki a Katika és mennyit evett a svédasztalról?” Aztán összeveti, ki kapott több bónuszt, vagy egyéb ajándékot és ő miért nem, vagy miért csak ennyit. Bármilyen jó dolog jön a céghez, végre valami újítás, rögtön a hibákat keresi benne, meg is találja, még akkor is, ha ő találja ki...
A vállalati bulik másik legkínosabb karaktere, a magát nagyon viccesnek gondoló, elhízott informatikus, és csak az ő nyakában lóg még mindig belépőkártya. Gátlásai hamar oldódnak, pedig akinél nem kéne, az ő. Próbál odaverődni emberekhez és beszállni a beszélgetésbe, de valahogy egyik táborban sem a rendszerkarbantartás a téma... Ezzel a karakterrel valahogy mindig mindenhol összefutok, létezik.
Bármennyire is idegesítő egy kolléga, nem oszthatsz ki senkit, hiszen együtt kell dolgozni vele, egész nap látod. A nők a céges bulikban kínosabban, feszültebben viselkednek – egy darabig. Azok a nők, akik bárokban ülnek, olyan, mintha kiraknák magukat, van, hogy semmit nem isznak, de azt tapasztaltam, hogy mindig nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk, és feltérképezni, mi is a helyzet. Amikor legutoljára próbálkoztam ismerkedni céges bulin: a csajjal remekül elbeszélgettem, éreztem, hogy közeledünk, intim pillanatok, megbeszéljük, hogy pár nap múlva együtt megyünk x helyre, minden szépen megy. Másnap délben hívom, ...hát, ő nem gondolta komolyan, mert mégse járja, hogy munkatárssal... Ébredj rá, hogy a látszólag eredményes flörtöt nem mindig követi beteljesülés. Akkor a korábbi szavait tudjam be az ittasságnak? Mindent lehet az alkoholra fogni, kiváló bűnbak minden téren.
Amikor bárban ismerkedtem (először és utoljára) beszélgetés, alkoholmentes koktél ivás, teloszám csere. Nem hív. Felhívom. „Bocsi. Ne haragudj...”, lerak és ne hívjam többet. Akkor minek beszélgettünk? Ja, fizettem az italát... Az a lány is gyanús, aki nem iszik semmit, és az is, aki igen.
