„Szerettem volna, ha kimondja hangosan, hogy nem volt szerelmes belém, akkor nem lett volna több kérdésem, de azt mondta, nem várhatom el, hogy ezt kimondja” - míg a barátnő az ágyat nyomja Szilveszterkor, a pasi bátran bulizni megy. Később azzal jön, hogy a sok közös vonás ellenére, ő inkább egy unalmasabb, „könyvelő”- típusú lányt keres hosszú távra.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
30 éves nő vagyok, jópár szakításon túl, mondhatni rutinosnak számítok már. A legutóbbi kapcsolatom fél évig tartott egy nálam pár évvel idősebb férfival, akivel az első három-négy hónapban nagyon boldogok voltunk. Úgy éreztem, hogy ő végre tényleg egy olyan férfi, akire mindig is vágytam, és akivel akár végre hosszú távra is tervezhetnék. A visszajelzései alapján úgy tűnt, eleinte ő is ebben gondolkozott. Vagy persze ezt szerettem volna hinni, vagy ezt hitette el velem. A negyedik hónap elején volt egy nagyon intenzív időszakunk, ami után pár napra eltűnt. Ez még eleinte nem lett volna furcsa, mert mindkettőnknek sok dolga van, amúgy sem találkoztunk minden nap.
Azt tudtam, hogy munkaügyből kifolyólag két hétre el kell majd utaznia, de addig volt még pár nap. Végül felkeresett még az elutazása előtt, és éreztem, hogy valami megváltozott. Elmondta, hogy még nem kész egy komoly párkapcsolatra, ez nem fog megváltozni, egyszerűen nem fér bele az életébe. Nagyon fontos vagyok neki, de nem akar megbántani, és inkább most mondja, mint később, amikor még fájdalmasabb lesz. Úgy tűnt, lezárt ügynek tekintette, elfogadtam a döntését, nagyon fájt, bár éreztem, hogy valami más is lehet a háttérben. Mivel hallottam ezt már más férfiaktól is, tudom, hogy ez sokszor teljesen kamu, és 3 hónap múlva továbbáll és felcsinálja az első 20 éves csajt. Vagy csak kalandozni akar továbbra is. Vagy eleve más nő van a háttérben. A barátaim szerint, sokszor van olyan is, hogy akkor mond a férfi ilyeneket, amikor elkezd valódi érzéseket táplálni, és ettől beijed. Én ennél realistább vagyok, szerintem az igazi ok ilyenkor mindig az, hogy konkrétan velem nem akar semmit se hosszú távon, hiába mondja mellette a mézesmázos „csodálatos ember vagy” maszlagot.
Szinte még ki se bújtunk az utolsó ölelésből a szakítás után, már sms-t írt, hogy már most nagyon hiányzom neki. Amíg távol volt, folyamatosan hosszú leveleket írogatott, hogy milyen sokat gondol rám. Ezeknek én nagyon örültem, és persze viszonoztam is, de nem tudtam, hányadán állunk, gondoltam meglátom mi lesz, majd ha visszajön. Mindketten nagyon vártuk a viszontlátást, és egy ideig úgy tűnt, minden rendben van, legalábbis a felszínen. Nyomasztott a tudat, hogy bármikor újra előjöhet ez a téma, de ő persze nem hozta fel. Vártam egy pár napot, amikor egy idilli reggeli keretében azt mondtam neki, hogy ha még mindig szakítani akar, akkor tegye meg minél hamarabb. Ő csak hümmögött, és ennél többet nem beszéltünk erről.
Ezzel párhuzamosan bemutatott a családjának, ajándékokat hozott, és megbeszéltük, hogy mivel egyikünk sem óvszerpárti, el kéne kezdenem szedni valami hormont. Ez amúgy az ő ötlete volt, és én féltem kicsit, mert korábban voltak már vele problémáim, de gondoltam majd csak beáll a rendszer egyszer. Aztán megajándékoztuk egymást karácsonykor és este mesét olvasott fel nekem. Ez volt a legszebb esténk, és egyben az utolsó is. Utána kellett elkezdenem szedni a tablettát, és sajnos azóta is, három hete folyamatosan vérzek. Egy férfitól nem várhatom el, hogy megértse vagy átérezze, milyen lehet ez. De tény, hogy ebben az időszakban sokkal érzékenyebb és nyűgösebb voltam. Próbáltam vele minél kevesebbet találkozni, és nem nyomasztani, kapóra jött, hogy mindketten a családdal voltunk egy ideig. Aztán amikor mindketten visszatértünk a városunkba, nagyon elfoglalt volt, és egy órát tudott szánni rám szilveszter előtt, hogy azért lecsekkolja, egyben vagyok-e még. Aztán elment bulizni, persze engem is hívott, de akkor épp ágyban fetrengtem a hasgörcsöktől, és sajnos nem volt neki egyértelmű, hogy abszolút nem erre vágyom.
Már kabátban állt, amikor megkérdezte, hogy maradjon-e velem, de én úgy éreztem, nem vagyok abban a státuszban, hogy megkérhessem erre, ha menni akar, menjen. De akkor már tudtam, hogy ennek vége. Küldtem neki egy sms-t, hogy én ezt nem erőltetném tovább, úgy látom, nem számíthatok rá a bajban, remélem sikerülnek a tervei a jövőre nézve, BUÉK. Tudom, hogy kicsit túlreagáltam, meg csak így sms-ben, de azok után, ahogy otthagyott, tudtam, hogy ez nekem hosszú távon nem jó.
Aztán pár napig még tepert a maga módján, küldött olyan kedves képeket, amik hozzánk kapcsolódnak, meg bocsánatot kért, hogy így intézte a szilvesztert, és egy nőgyógyásszal is összehozott, hogy megnézze, van-e valami, de nem talált semmi rendellenességet.
Szóval a maga módján próbálta rendezni, és én már majdnem úgy voltam, hogy adjunk még egy esélyt, amikor elhívott egy hosszú sétára. Hogy velem nincsen semmi baj, és hogy sok lány még idáig sem jutott el vele, mert hogy bennem látott fantáziát. Hogy nagyon sok közös van bennünk, de mégis úgy érzi, hogy ő egy unalmasabb, „könyvelő”-típusú lánnyal jobban együtt tudna működni hosszú távon. Ezt mondjuk láthatta az elejétől kezdve, hogy én nem vagyok egy könyvelő. Meg szerintem azt is tudhatta az elejétől, hogy nem akar semmi komolyabbat, és ha tényleg nem akart volna megbántani, mint ahogy állítja, sokkal korábban véget vethetett volna az egésznek, kb. amikor egyértelművé vált, hogy ez nem csak szex. Ezt úgy a második hónap környékén tisztáztuk egy beszélgetés során, amikor még ő mondta nekem, hogy hívogassam többször, meg folyjunk bele jobban egymás életébe. Nekem most egyszerűbb úgy elfogadni, hogy az elejétől kezdve végig hülyített, minthogy azon filozofáljak, vajon mi volt igaz, és mi volt hamis.
Megkérdeztem, hogy miért szórakozott velem, miért nem szakított végleg, miért provokálta ki, hogy végül én szakítsak vele. Természetesen ő azon az állásponton van, hogy mindig őszinte volt velem, nem szórakozott velem, csak egyszerűen nem működnek a dolgok közöttünk, és ezt már én is beláttam, bár megfogalmazni én sem tudom, hogy miért. Szerettem volna, ha kimondja hangosan, hogy nem volt szerelmes belém, akkor nem lett volna több kérdésem, de azt mondta, nem várhatom el, hogy ezt kimondja. Végig ölelgetett meg aggódó arcot vágott és persze felajánlotta a „barátságát” arra az esetre, ha szükségem lenne rá egy ideig. Szerencsére felmértem, hogy ezek után valóban nincs mit mondanunk egymásnak, odasúgtam neki a végső ölelésben, hogy ne érje meglepetésként, de leszedem a barátaim közül a saját érdekemben, nem fogom hívogatni és nem fogok olyan helyekre járni, ahol felbukkanhat. Soha többet nem szeretném látni, de persze elég közel lakunk egymáshoz, ezért előfordulhat, hogy ez még megtörténhet, de nem reménykedem már abban, hogy megint meggondolja magát. A hormonokat természetesen nem szedem tovább, és mostantól azon leszek, hogy az ilyen jellegű kalandokat még az elején leépítsem, de meg van az esélye, hogy tényleg velem van a baj, és nem ismerek fel olyan egyértelmű jeleket az elején, amik arra utalhatnának, hogy a bolondját járatják velem. Ha valaki fel tudna világosítani végre, nagyon hálás lennék érte.
