„Bocsánatot kért, hogy nemtörődöm volt és azt mondta, nekem van igazam. Erre megint ellágyultam” - Ha már csak a szép szavak és a viták tartanak össze egy távkapcsolatot, attól a kilométerek nem fognak csökkenni. Ha a pasid nincs szem előtt, azt csinál, amit akar.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Úgy másfél éve élünk távkapcsolatban a barátommal, heti egyszer találkozunk, ha tudunk. 1 hónapja volt egy nagyobb vitánk (telefonon) miattam, én provokáltam és két hétig nem beszéltünk, azt hittem, ennyi volt. Aztán találkoztunk és minden rendbe jött. Az hozzá tartozik, hogy túl féltékeny vagyok. Ennek az az oka, hogy januárban ő nagyon megváltozott, és én ezt úgy fogtam fel, hogy van valakije a fővárosban. Arányaiban megváltozott a hangulat. Úgy éreztem, ő már nem ugyanaz az érzelmes férfi, akit megismertem. Valahogy azt is éreztem, hogy már nem vagyok neki túl fontos, nem érzem, hogy szeretne.
Ha írok neki bármit, mail-t, vagy SMS-t, későn, vagy egyáltalán nem válaszol. Később azzal magyarázta, hogy nem szeret írni... Aztán összekaptunk, a végén meg elmondtam, hogy én többet próbálok tenni a kapcsolatunkért, mint ő. Erre rávágta, hogy ő nem változott meg, és ha nem tetszik nekem, arról nem tehet. Nekem ebből az jött le, hogy ezt fogadjam el vagy szakítsak vele. Félvállról vette a dolgot. Hozzáteszem, minden kapcsolatban vannak nehéz időszakok, és úgy érzem, mi túl vagyunk a mienken. Most látszólag rendben vagyunk. Kedves velem, mondja, hogy szeret, és fontos vagyok neki – és ezekre szükség van egy távkapcsolat áthidalásához. Legutóbb bocsánatot kért, hogy nemtörődöm volt és azt mondta, nekem van igazam. Erre megint ellágyultam. Tudom, hogy ez naivság, de ezek nélkül elég nehéz lenne együtt maradni. Korábban úgy éreztem, simán elhagyna más miatt, mert ő is hasonló karakterű, mint én: támadásra inkább mindent borít, hirtelen dönt, lobbanékony és azt sem bánja, ha hibázik, fel sem fogja, amíg nem szólnak neki. Nyűglődés ez az egész, vagy van értelme? Szerintetek ez működhet még? Távkapcsolat szintjén? Mert egyelőre se én, se ő nem mozdulhat, mert engem is ideköt sok minden.
