A nő hónapokig hitegeti a párját, mert megbánta, hogy megcsalta és rendbe fogja hozni a dolgokat. Végül úgy oldja meg, hogy otthagyja őt. De akkor mire kellett ennyi idő? Talán a nő túl sok szabadságot kapott: ha nem aludt otthon, és a párja rákérdezett, azt mondta: barátnőnél. A nagylelkűséget mindig a rendes pasik szívják meg.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Két év együtt járás után télen szakítottunk, mivel félrement a drága. Éreztem, hogy nem szuperál a dolog kettőnk között, sok mindenre gondoltam, arra is, hogy van valaki más. Aztán úgy állította be magát, mint áldozat. Nem a pizzafutárral, nem zenésszel, nem is sportolóval, hanem egy túlsúlyos idétlen fazonnal csalt meg, és ez rám sem vet túl jó fényt. Az eset után - mialatt hónapokon át hitegetett, hogy rendbe tudjuk még hozni, mert megbánta – távolodott tőlem, azt mondta, mégse, pedig én megbocsátottam volna. Akkor miért nem? Nem tudom, az új hapi mit mozgatott meg benne...
Amikor már mindennek vége volt, és láttam, hogy nem lehet itt már semmit rendbe hozni, beleolvastam a telefonjába. Szenvedélyes sms-ek: „imádlak, hiányzol, ugye én is hiányzom? puszikállak.” A belem kifordult, de hát én voltam a kíváncsi... Nem értem, ha megcsalt azzal a majommal, mit akart még rendbe hozni - utána? Nem csak nekem, de magának is hazudott. Miért nem zárta le, és mondta meg nekem, hogy itt a vége. Ez a két-három hitegetési hónap nagyon bosszant, hiszen ő már tudott valamit, amit én még nem, és a napját kereste csak, amikor majd lesz szíves beavatni. Elmondtam neki, hogy belenéztem a mobiljába, de nem számított már, nem volt dühös, de ha már így alakult, megkérdeztem, miért írta neki azokat? Azt felelte, hogy a pasi elvárja tőle, hogy szépeket írjon neki...
Soha nem irányítottam, vagy nyomtam el: ha hosszú hétvégézett, volt, hogy nem is tudtam, hova megy. Ha nem nálam aludt, és rákérdeztem, azt mondta: barátnőnél, ne aggódjak - miért kételkednék? Mert így gondolkoztam: Miért hazudna? A nagylelkűséget, az engedékenységet mindig a rendes emberek szívják meg. Lehettem volna féltékenykedő és vallató, persze utólag könnyű okosnak lenni, mert ha hibázik valaki önmagán mindenkinek nehéz észrevenni.
Mindent megtettem, hogy együtt maradjunk: hidegen hagyta. Mert azt hittem, ő is ezen dolgozik. Én büszkeségből már nem keresem, utólag is csak azt próbálom, hogy megértsem, mi volt benne. Ha ebben tudtok segíteni, sokat számítana. Tartozik nekem némi magyarázattal. Szerintem még így utólag is érdemes elgondolkodnia és magába néznie, mert nem lehet visszaélni a bizalommal és megbocsátással, öncélúan átgázolva mindenkin.
