Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Tisztelt Blog! 24 éves vagyok, férfi. 3 hónapja lett vége egy 2 éves kapcsolatomnak. Újból belekerültem a találkozók világába, amiket valamilyen szinten élvezek is, hiszen új embereket ismerhetek meg. És újból szembekerültem 4, számomra alapvető kérdéssel. Megpróbálok rájuk magamtól válaszolni, ha kihagytam valamit, segítsetek.

1. A lány úgy gondolja, hogy a második találkozónak nincs értelme. Miért?

- Első, hogy nem jöttem be neki. Talán még az is bejátszik, hogy talált másvalakit. Ezt a válaszát is csak akkor tudod meg, amikor vársz napokig, mert nem ír, és te ráírsz. Valahogy érzed, hogy zavarod, mert amikor az első találkozón keresed a közös nevezőt, a közös témákat, nyeglén megjegyzi, hogy „nem kell erőlködnöd”.

2. Bejelölöm, de nem igazol vissza. Miért?

- Megismerjük egymást, minden jó, és bejelölöm a közösségin, de nem jelöl vissza – talán nem tervez velem hosszútávra, se semmilyenre. Nem akar az ismerősei közt tudni. Jelzés, hogy kopjak le. VAGY: egyszerűen csak nem tudja kezelni a face-felületet : ) „Miért engem választana, mindig vannak nálam jobb pasik” - mondom magamnak, de szerintem minden normális értékrendű, realista férfi így tartja.

3. Miért társkeresőzik egy csaj, akinek van pasija?

- Vagy nincs, és így akar lerázni. Vagy mert sosem elég neki a farokból. Vagy mert kell a kis önbizalmának valami rajongó, aki bókol neki, mert a pasija elhanyagolja (megcsalni nem meri, de miért ne lógassa be magát, ha megteheti. Ingyen van).

4. Miért játssza az örökké elégedetlent és sértettet, amikor nagyon nem áll jól neki?

- Néhány nő, megfigyeléseim szerint, ugyanolyan nehezen viseli az egyenjogúságot, mint annak hiányát. Kiharcolják a jogaikat, hogy így meg úgy kell tisztelni a nőt, csakhogy ezzel ők jártak rosszul, mert csak az kiabál, aki megkülönböztetve érzi magát. Nem is akarták ők ezt az egészet, de elhitették velük, hogy jól járnak vele. A mindent összefogó és koordináló, megbízható családanyák már nincsenek, csak Egyéniségek, akik öntudatosak, „buliba be, buliból ki”-anyák, akik büszkék arra hogy sz*r anyák. Az anyák, akik pasiznak, és csak a saját örömük számít – mindenki más mellékes. És ezek állítják elő a jövő generációját...

Ezekkel a kérdésekkel még annyira nem is lenne bajom, hiszen minél többet kérdez az ember, annál inkább fejlődik. Exemnek annyit köszönhetek, hogy utoljára egy csodás emlékű utolsó hétvégét töltöttünk együtt - ez az utolsó emlékem róla, és ha ennyi marad, akkor ennyi marad, több, mint a semmi. Sok boldogságot kívánok neki, és találja meg akit keres, és aki megfelel neki. Könnyebb úgy gondolni erre, hogy nem ő hagyott el, egyszerűen csak elágazott egymástól az életünk.