„Tudom, hogy ilyen nőm nem lesz többet, hacsak nem költök egy hasonló kaliberre legalább annyit, mint rá” - egy követelőző nő azt hiszi, mert szülinapja van, mindent megtehet. Levélírónk 1 év után végre a sarkára állt és kiadta az útját. Van az a helyzet, amikor az úriember megszűnik a továbbiakban úriembernek lenni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Miközben az igazit keressük, magunkat is átverjük. Gyakran mindent megteszünk, hogy a másikat megtarthassuk, még ha ennek az az ára is, hogy sorozatosan hülyét csinálunk magunkból és már mások is rajtunk nevetnek. Nem látjuk a fától az erdőt. Pár hete lett vége egy kapcsolatomnak, ami közel egy évig tartott. Úgymond, csak kiírom most magamból (és ha azt hallják a kollégák, hogy nagyon kopog a billentyűzet, akkor biztos dolgozom). A párom leginkább a hóbortjaival meg a szeszélyeivel csapta ki a biztosítékot. Ez a két legfőbb tulajdonság, amit nehezen tűr egy férfi.
Kapcsolatunk nem állt fix lábakon, amiről én is tehetek, mert elnéztem a valóság mellett. Ha megcsalt volna, az egy világosan kezelhető ügy – egyenes és egyértelmű döntéssel. De hogy 1 évig hagytam magam hülyének nézni, az nekem is tanulság + felszabadulás alóla. Az elején még azt mondtam, hagyom, hogy ő fedezze fel a határaim – amiket nagyon cselesen tágított ki. Az még hozzátartozik, hogy a szülinapján szakítottam vele. Nem így terveztem, sőt szakítani sem, de olyat mondtam, amit már nem lehet visszaszívni. Kijött belőlem minden, amit addig magamba fojtottam. Azt tervezte hetek óta, hogy beül a kedvenc helyére és megünnepelteti magát 10-15 fővel. És már reggel felhívott, hogy most azonnal találkoznunk kell a részletek miatt. Aztán találkoztunk. Feljött hozzám. Vitázunk, már nem tudom, hogy kezdődött... de valószínűleg a szokásos „hát, ennyit érek én?" - arc miatt. Valamit beszólt. Aztán felhívtam a figyelmét, hogy az esti buliját, ne feledje, én finanszírozom, vállaltam, hogy fizetem majd mindenestül. Azt mondja: hogy én őt ne tartsam ezzel sakkban, és milyen anyagias vagyok.
Aztán elment. Este nem jelentem meg a bulin, nem is hívott fel - legalább nem kellett állnom a végén a számlát, de az biztos, hogy amikor sor került rá és neki kellett csengetnie, húzta a száját. Vagy megcsinálta azt, hogy bejelentette az elején, hogy a meghirdetett paraméterekkel ellentétben a dolog önköltséges.... Kínos.
Tudom, hogy ilyen nőm nem lesz többet, hacsak nem költök egy hasonló kaliberre legalább annyit, mint rá. Tudom, hogy a pénz kényes dolog... tabu téma, de amikor valaki ennyire pofátlan, akkor az úriembernek meg kell szűnnie tovább úriembernek lenni. Nem vagyok spúr. Szeretek költeni arra, aki megérdemli. Azóta nem beszéltünk, nyilván azt várja, hogy én hívjam, de erre nem fog sor kerülni. Hamar találni fog mást, úgy érzem.
