„Volt olyan, aki az első randin megkérdezte, hogy tényleg minden nő álmodozik arról, hogy egyszer egy vadidegennel szexeljen?” - terítéken a béna találkák és a kretén srácok. Felesleges sumákolni, mert akkor sosem a valódi önmagad fogja szeretni valaki, hanem egy hazugságot, vagy csak annyit, amennyit mutatsz magadból. Mit érdemel az a francia pasi, aki lenézi a magyar nőket?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Azt nem tudom, hogy más nő mit akar, de azt szívesen leírom, én mit, illetve, mit nem: agyatlan kirakat műéletet élni, nem. Másoknak megfelelni, alárendelni magam: szintén nem. 27 éves vagyok, kettő éve saját lakásban, szerény, de élhető körülmények között. Ha van kapcsolatom, van, ha nincs, nincs – majd lesz. Most van. De nem arról lesz szó. Ha megismersz valakit, az elején mindent kitalálsz, bármit megteszel, hogy szimpatikus fényben tüntesd fel magad. És ekkor az is előfordulhat, hogy a másik fénysebességgel fog otthagyni.
Mert valamit hibázni fogsz. Én az elejétől teljesen őszinte voltam/vagyok a barátommal, és úgy gondolom, ő is az velem. Próbáljuk a legelőnyösebb oldalunkat mutatni, csak az többnyire egy színezett kép, vagy rosszabb esetben, nem igaz. Persze, hülye lenne bárki is a legrosszabb oldalát hozni egy randin, tehát a színjáték jogos.
Volt olyan, aki az első randin megkérdezte, hogy tényleg minden nő álmodozik arról, hogy egyszer egy vadidegennel szexeljen? Mondjuk finoman vezette fel, de ennek ellenére azt hittem, viccel. Igyekeztem venni a lapot, lássa csak, milyen laza csaj vagyok, és azt feleltem, persze, de csak ha utána három részre darabol és bedob egy kútba. És nem vette, nem esett le neki, értetlen fapofával nézett. És akkor jöttem rá, hogy tényleg komolyan kérdezte szegényke, és a választ nem tudta agyának cellái miként értelmezni. Mondjuk nulla humora volt. Erre nem számított és nem tudta miként lereagálni. De ezt megérdemelte.
Volt olyan pasi, aki az első alkalommal kitálalt, mindent elmesélt az életéből, sajnos azt is, hogy milyen ügyesen csalta meg a párját. (Ezt minek??)
A másik jelölt 3 hónap után bevallotta, hogy tényleg összejár az exével, akiről annyit mesélt. Hát, kösz... És aztán megsértődött és értetlenkedve fogadta, amikor azonnal otthagytam és többet nem álltam szóba vele. Mire számított? Mit kellett volna akkor tennem? Azt mondják a nagyok, „viselkedj éretten és civilizáltan” – és amikor nem lehet?
A legemlékezetesebb egy francia fiú volt. CouchSurfing. A levelezésben nyilvánvalóvá tettem, hogyha úgy alakul, ha szimpatikusak leszünk egymásnak, nem zárkózom el semmi elől sem. A levelezés során teljesen normálisnak, értelmesnek tűnt. Na, megérkezett és már az első nap megerősítette a sztereotípiát, miszerint a franciák lekezelőek és arrogánsak. Gyakran csak franciául akart beszélni, pedig nagyon is tudott angolul, én meg franciául egy szót sem. Elvittem pár helyre, fikázott mindent, „nincs hangulat, ócska ország, bénák az emberek, sz*r minden, hogy tudsz itt élni?” stb. Minden rossz, minden olcsó, a sör vizes, savanyú képpel vánszorgott, akárhova vittem. Egy nő nem kapaszkodott a buszon és elesett, ez a hülye meg megtapsolta és kiröhögte. Milyen ember az ilyen? Hiszek abban, hogy nem ilyen az összes francia fiatal... Élőben udvarias voltam vele, míg el nem ment, majd levélben megírtam, hogy látni sem akarom többet és maradjon otthon, hozzá egy francia nő való, keressen olyat, biztos van ilyen nő, aki az övéhez hasonló értékeket képvisel. Amúgy azt mástól is hallottam, hogy tudnak angolul, de nem használják, mert ha meg akarod szólítani őket, tanulj meg a nyelvén. Nem akarom bántani őket, de szerintem itt mindenki fel tud hozni legalább 5 sablont. És tartok tőle, hogy a fele igaz is lesz rájuk.
Úgy vagyok vele, hogy felesleges sumákolni, mert akkor sosem a valódi önmagad fogja szeretni valaki, hanem egy hazugságot, vagy csak annyit, amennyit mutatsz magadból. Ha bunkó vagy, vállald, mutasd azt, biztos van olyan, aki pont egy ilyet keres. Az őszinteséghez mindig ragaszkodom. Többnyire elsőre levágom, ha nem passzolunk, vagy a srác csak vetít, hogy célhoz érjen.
