„Rólam annyit, hogy nekem a külső nem számít, mert úgy vagyok vele, a szépség belülről fakad…” - eltűnős és hazug lányok. Levélírónk azt szeretné, ha végre egyszer egy olyan lányt találna, aki érzelmileg nem fosztja ki, elfogadja és vele marad. Mennyire hiteles, amikor egy csaj azzal jön, hogy most nincs felkészülve egy komoly kapcsolatra?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok CS&P olvasók! Mitévő legyek!? Nos, tényleg, mitévő legyek ennyi átélt csalódás után, mert lassan, a krisztusi korhoz közeledvén egyetlen lány se bírta ki velem 2-3 találkozónál tovább, mert utána szinte rögtön másik taggal jön össze, és engem, finoman fogalmazva, érzelmileg kifosztva hagy cserben, mint egy roncsot. Mert azt csinált belőlem szinte mind, akivel összehozott az élet. Kezdem az elején; Bár, tegyem hozzá, hogy mindegyik eset - kivételektől eltekintve - minden „kapcsolat” így indul, megismerem valahogy, valahogyan vagy a munkám során (ingatlanos) vagy a neten, kávézóban stb., szépen csevegünk, beszélünk, megbeszélünk egy randit, aztán valahogy a második, harmadik találka után mintha elvágták volna a lány részéről a dolgot.
Minden esetben idő előtt ott voltam hagyva... Minden esetben eljutunk a számcseréig, közösségi bejelölésig, miegymásig, és minden alkalommal eltűnnek, majd közlik velem, hogy mással jöttek össze, én pedig hátha találok majd valakit, és ennyi. Bocsánatkérések közepette – ezzel már lassan torkig vagyok, hogy minden alkalommal kosarat kapok. Vagy pedig, mielőtt összejönne az óhajtott randevú, nem egy olyan volt, hogy le volt zsírozva, mit szeretnék program gyanánt aznap, és már szinte az utolsó, vagy az utolsó utáni pillanatban közölték velem (mert sokszor volt ám így) hogy „valaki belépett az életükbe”. Csak nekem gyanús volt ez a hirtelen „belépés”, mert minden egyes esetben a közösségin azt látom, hogy ez nem volt annyira hirtelen „belépő”, már jó ideje megvan. A feltöltött képek alapján.
Mert azt látom a közösségin, hogy nagyon össze vannak habarodva, én pedig végképp el vagyok felejtve, se puszi, se pá, én pedig kezdhettem elölről az egészet, és így tovább. Már évek óta, szinte rutinná vált, hogy a sokadik ilyen után besokalltam, két hétre a világ elől elbújtam, majd minden alkalommal újult erővel megindultam, és abban reménykedtem, hogy most sikerül. Sokszor sablonszerű pofára esés a vége, mert az adott lány idő előtt lelép egy másikkal, engem pedig hamar elfelejtett. Ami azt illeti, ezek a csalódások megedzettek, és így a sokadik eset után nem veszem magamra annyira a dolgot, pedig már nem ártana, ha egy lány végre velem maradna…
Volt arra is példa sokszor, hogy az a lány azért nem folytatta, mert állítása szerint nincs felkészülve egy komoly kapcsolatra. Aztán néhány napra rá látom valakivel. Amikor felteszem neki levélben a kérdést, hogy most hogy jön ez ide, hogy te nem vagy felkészülve? A válasz minden egyes alkalommal ugyanaz; hogy az a valaki annyira megfogott… Én nem!? Vajon mi volt ilyenkor velem? Hogy abszolút nem kellettem?
Pedig nincs rajtam, bennem olyan, ami visszataszító. A lánynak, akivel lenni szerettem volna, mindent, de mindent megadtam volna, (tenyeremen hordozás, elhalmozás, és persze rengeteg szeretet, elfogadás).
Rólam annyit, hogy nekem a külső nem számít, mert úgy vagyok vele, a szépség belülről fakad… Ha végre egyszer egy olyan lányba akadnék, aki érzelmileg nem foszt ki, hanem végre elfogad és velem marad... Mert a környezetem egyre jobban aggódik, hogy mikor leszek már valami lánnyal boldog?
Eme történéseket elmeséltem szakembereknek, akik mondtak minden szépet, jót, de valahogy mind elhallgatta előlem a megoldás kulcsát, hogy hogyan kezdjem, hogyan csináljam, hogy végre az, aki velem kezd, mellettem maradjon és kitartson. Sokszor magyarázták, hogy valószínű azért, mert túlárad belőlem a szeretet, és ettől megijedtek…Ez valahogy nekem édeskevés.
Mondjátok meg, hozzászólók, mit és hogyan, mert nem akarok tovább tétovázni.
Mark
